Fontos téma mostanában, hogy milyen módon tölthetjük fel lemerült lelki / szellemi akkumulátorunkat. A legtöbb technika munkán kívüli helyzetekre, időkre fókuszál, pedig vannak olyan szerencsések, akik munka közben is tudnak töltődni.
Cégvezetőként és édesanyaként tapasztalom, hogy ha kevés az időnk, családunk, gyerekeink is vannak, talán a karantén is ránk szakadt, akkor különösen fontos, hogy munka közben is tudjunk energiához jutni, hiszen lényegesen kevesebb olyan időnk van, amit csak magunkkal töltünk.
Energiát nyerhetünk úgy, hogy töltődünk és úgy is, hogy tudatosságunk és felelősségünk erősítésével csökkentjük a szivárgást.
Hogyan veszítünk energiát munka közben? (néhány példa, van közte saját is, de nem árulom el melyik)
Rágódás és szélsőséges érzelmek
Mindennapi munkánk során rengeteg konfliktusunk adódhat, nehéz vagy éppen új helyzet, amelyben helyt kell állnunk. Egy-egy ilyen esetben megemelkedik az energiaszintünk és stressz-szintünk, amely képessé tesz minket a cselekvésre. A helyzet elmúltával aztán ideje lenne a megnyugvásnak, fellélegzésnek, töltődésnek, ami az állatvilágban ösztönösen meg is történik.
Nem hallottam még olyan gazelláról, aki az oroszlántól való megmenekülés után azon rágódott volna egy bokorban, hogy “áááá, azt a bal kanyart nem vettem be elég kecsesen, hogy lehettem ilyen suta…”.
Gyakran találkozom azonban olyan emberekkel, akik még sokat rágódnak egy-egy helyzeten akkor is, ha már nincsenek benne. Ezzel fenntartják továbbra is a megemelkedett energiaszintet, merülnek, közben a szorongás, bűntudat, szégyen, harag, frusztráció érzéseit létrehozva további energiát vesztenek.
Az is energiaigényes folyamat, amikor egy-egy érzés intenzitását az egekbe toljuk, majd igyekszünk megnyugodni és újra koncentrálttá válni. Előfordul, hogy dühünk ereje csak részben szól a jelen helyzetnek, a kiváltó inger (mondjunk kollégánk megjegyzése) előránthatott valamilyen korábbi sérülést, és ez magyarázza az intenzív érzést.
Ezekre megoldás az érzelmi szabályozásban rejlik. Alapvetésem, hogy a cél minden esetben az odaillő érzés megélése és nem az állandó öröm. Azonban az érzelmeink intenzitásának szabályozása, illetve a megélés gazdagítása (azaz hány féle érzéshez jutok hozzá akkor) kulcsszerepet játszik energiagazdálkodásunkban.
Erre nem térek ki most részletesen, gyertek el Érzelmi szabályozás tréningre, vagy keressetek egyéni folyamatban.
Magunk ijesztegetése, halogatás
Szoktuk úgy elvenni a saját kedvünket dolgoktól, hogy ijesztgetjük magunkat azzal, hogy nem sikerül, vagy nem úgy, ahogy szeretnénk vagy kéne, hogy úgy sincs rá elég idő vagy akkora a tét, hogy bele sem fogunk. Ez mind hozzájárul a halogatáshoz, ami nem csak időben tolja el a feladat elvégzését, de maga a harc és a miatta érzett düh, szorongás, frusztráció és bűntudat további energiákat emészt fel.
A halogatás amúgy hasznunkra is válhat, én például már jó ideje halogatom egy nutellás üveg kinyitását…
Multitasking
Azt már kiderítették nálam okosabb tudós emberek, hogy multitasking nem létezik, mert amikor abba az illúzióba ringatjuk magunkat, hogy multitaskolunk, valójában őrült sebességgel váltogatunk a feladatok között. Ez viszont azon túl, hogy lelassít és növeli a hibázás kockázatát, zabálja az energiánkat.
Átgondolatlan célok
Az, hogy elérem-e a célomat, nem csak a megacélozott akaratomon és kitartásomon múlik. Sokkal inkább azon mennyire ügyesen, körültekintően gondoltam át azt. Teszek-e különbséget vágyak, ötletek és célok között, vagy célnak látok mindent, belekezdek, majd mikor kiderül, hogy nem itt és nem így van neki helye, ideje az életemben, kudarcnak könyvelem el, sok energiát elégetve.
A jó öreg SMART (1) remek eszköz a pontos megfogalmazáshoz, de korántsem vesz figyelembe sok fontos tényezőt, amelyek mind hatással bírnak a sikerre.
Jó helyen vagyok???
Talán az egyik legalapvetőbb kérdés, ami sunyin, akár észrevétlenül is meríthet minket. Ha olyan munkát végzünk, olyan helyen dolgozunk, ami nem nekünk való, nem is akarjuk igazán, hosszú távon megbosszulja magát.
Hogyan töltődhetünk? (szintén csak néhány példa a leggyakoribb tapasztalatokból)
Flow élmény
Amikor feloldódom a munkámban, elveszik tér, idő, mert csinálom, élvezem koncentrálok…szenvedéllyel, örömmel.
Ennek az állapotnak vannak persze feltételei, a jó hír, hogy nem kell mindnek teljesülnie ahhoz, hogy megéljük az áramlást és töltődést (Csíkszentmihályi,1981)
- tiszta cél vagy részcél,
- a feladat összhangban van képességeinkkel (kicsit meghaladja, de nem túlzottan)
- erős fókusz a tevékenységre
- jelenre összpontosítsunk, “megyünk” a feladattal, ahelyett, hogy előre kitalálnánk hogyan kellene alakulnia és belefulladunk a túlkontrollálásba
- közvetlen visszajelzések a folyamatról
- Alakítsuk úgy a munkánkat, hogy az elmélyülős feladatokra, folyamatokra legyen alkalmunk akkor is, ha ezek csak pici kis időintervallumok.
Időgazdálkodás helyett energiamenedzsment – határok szabása
Nem hiszek az időgazdálkodásban. Egy nap 24 óra és az idő, az egy belső erőforrás, mert én döntöm el mire szánom. És ha valamire szánom, akkor mástól meg elveszem. Gazdálkodni az energiáinkkal tudunk, ami persze nem egyszerű.
Az említett flow élmény eléréséhez is teret kell adnunk annak, hogy elmélyedjünk valamiben. Ehhez érdemes határokat szabni és nem engedni, hogy megzavarjanak minket.
Erről bővebben egy korábbi cikkünkben olvashattok.
Pozitív élmények megélése
Az, hogy valóban megéljünk egy pozitív élményt, gyakran nem is olyan magától értetődő. Épp úgy, ahogy a megküzdés, ez is aktív folyamat, aminek mi magunk vagyunk az alakítói.
Kutatások azt mutatják, hogy azok, akik rendszeresen foglalkoznak pozitív élményeik „megízlelésével”, valószínűbb, hogy fenn tudják tartani pozitív életszemléletüket nehezebb időkben is.
Összegyűjtöttünk nektek pár olyan technikákat, amivel tartósabbá tehetjük pozitív élményeinket (Bryant és Veroff, 2007).
- Osszuk meg élményeinket másokkal. Így egyrészt újra feleleveníthetjük azokat, másrészt a másikkal való kapcsolatot is erősítjük. Kollégákkal, barátokkal akár az online térben, az irodában egy kávé mellett, családdal akár vacsora közben esténként megoszthatjuk élményeinket, egy hét vagy a hónapok végén pedig arról is beszélhetünk milyen örömteli dolgok történtek velünk.
- Ha mással nem osztjuk meg, akkor is érdemes néha felidézni őket, mintha emlékképeink fotóalbumát lapozgatnánk. Mivel az érzéseinket csak a jelenben tudjuk megélni, múltban átélt pozitív érzelmeket ilyenkor újra átéljük, újra abba az érzelmi állapotba kerülünk. Használjuk ezt a képességünket, hogy gyakrabban erőforrásos állapotba hozzuk magunkat.
- Néha álljunk meg és vegyük észre sikerélményeinket. Gondoljuk végig, mi volt a mi hozzáadott értékünk a sikerhez. Legyünk büszkék arra. Ha egy mérföldkőhöz értünk, ünnepeljünk. Ha még nem vagyunk ott, biztassuk magunkat és ismerjük el a részeredményeket is. Tegyük rendszer szintűvé, szokássá valahogy mindezt a céges életünkben.
- Az öröm fizikailag is megnyilvánulhat. Ha jól érezzük magunkat, engedjük meg magunknak, hogy ezt meg is jelenítsük, akár önfeledt nevetéssel, akár ugrálással, akár egy öleléssel.
- A hála érzete nagyon hatékonyan tudja támogatni a szubjektív jóllétünket. Éljük meg. Nagyon jó benne lenni ebben az érzelmi állapotban, időzzünk hát benne.
- Vegyük észre az „örömgyilkos” gondolatokat és iktassuk ki őket. Ilyen a „meg sem érdemeltem”, „korai még ennek örülni” vagy pozitív visszajelzésnél “vajon mit akarhat tőlem”, “nyilván mindenkinek ezt mondja”, “Ohh, ezt bárki tudta volna”. Tudatosítsuk, hogy ez talán egy régi minta, ami már nem támogat, gondolhatok mást is. Zökkentsük ki magunkat ebből, például a lenti technikák valamelyikével.
Önmotiválás
A halogatás ellensége, ha kedvet csinálok magamnak valamihez, ahelyett, hogy gondolataimmal, belső beszédemmel elvenném azt.
Nem is gondoljuk, hogy mekkora jelentősége van annak, ahogy magunkhoz beszélünk. Sok helyzetben rajta sem kapjuk magunkat, milyen automatikusan ijesztgetjük magunkat, vagy azt, amikor a feladat elkezdése előtt gondolatban felidézzük / elképzeljük a folyamat nehéz, fárasztó, utálatos részeit és mire elkezdenénk, annyira elfáradunk, hogy bele sem kezdünk.
Nincs varázspálcám, de az alábbi, jól bevált recepttel elég jó eredményeket lehet elérni. Ha mégsem minden helyzetben válik be, legalább tudjuk, életünk mely területével érdemes önismeretben foglalkozni.
- Figyeljek oda, tudatosítsam ezeket a gondolatokat, azaz a belső beszédemet.
- Fogadjam el, hogy ez van, ez már megy, ne harcoljak ellene, ne szidjam magam, hanem:
- a meglévő jó bevált stratégiám mellé tegyek még olyat, ami kedvem szerint való.
Pl. az ijesztgetésből kizökkentve magam, koncentráljak arra amit el szeretnék érni, ahelyett, hogy arra figyelek, amitől tartok. Hogyan tudom úgy csinálni, hogy az legyen, amit akarok?
Na jó, de hogyan zökkentem ki magam? Nos, a szorongás és a félelem olyan érzések, amelyekben a jövővel vagyok elfoglalva. Sosem attól félünk ami van, hanem attól, amit elképzelünk. Ha van időnk, energiánk szorongani, félni, az azt jelenti, hogy jól vagyunk a jelenben. Ha nem lennénk jól aktuálisan, akkor azzal lennénk elfoglalva, ami épp zajlik és nem tudnánk a jövővel foglalkozni. Így tehát a kulcs a figyelmünk visszairányítása a jelenre. kizökkenthetem magam azzal, hogy valami tárgyra fókuszálok, kiélezve az érzékszerveimet, vagy az aktuális környezetre. Figyelhetem a légzésemet vagy fizikailag is kiléphetek aktuális helyzetemből, ezzel visszahozva magamat a jelenbe.
Másik példa, hogy ahelyett, hogy a kellemetlen folyamatba nyomom bele magam, érdemes megjeleníteni azt az állapotot, amit elérni akarok. Pl. ha a takarításról van szó, elképzelem, ahogyan ülök a nappaliban a kanapén, körülöttem rendezett a szoba, finom tisztaság illat járja be a lakást, érzem az elégedettséget a mellkasomban.
Purpose
Az értelmes, értéket előállító munka, a MIÉRT tudása nagyon sokat ad a mindennapokban. Purpose-ünk, azaz magasabb rendű célunk kiemeli a fejünket a mindennapok sodrásából. Azon túl, hogy lendületet ad, fókuszálja is energiáinkat a számunkra helyes irányba. Miért csinálod, amit csinálsz? Milyen, rajtad túlmutató célhoz járulsz ezzel hozzá?
Ennek megválaszolásához érdemes kísérőt választani, valakit aki nagyon tudja adni a figyelmét.
Saját történeteink, fontos események számbavétele gyerekkortól kezdve, amelyeknek mind része van abban, ahol most vagyok. A történetek felelevenítése, a mintázatok keresése segít megtalálni és röviden megfogalmazni a miértünket.
Ha tudom az enyémet és az egyfelé mutat a céges célokkal, akkor jó helyen vagyok!
(1) SMART cél: S – specifikus, konkrét / M – mérhető (measurable) / A – elérhető (achievable) / R – releváns (relevant) vagy reális / T – határidő, időzítés (timing)
Fotó: Marek Piwnicki unsplash
