Az önbecsülés témakörével foglalkozva előbb-utóbb belefutunk az adekvát válaszok fogalmába. Egy helyzetben ahányan csak a világon vagyunk annyiféle helyes válasz lehetséges. De vajon hogyan találhatunk rá a saját, hiteles válaszainkra?
Mit takar ez a fogalom? Mitől lesz egy válasz adekvát?
Az adekvát válasz egy felmerülő helyzetben pontosan tükrözi a megnyilvánuló lényegét, a válaszoló valóságának alapvető, mély értékrendjét. A belső rend és a külvilágban megjelenő felelet ideális esetben megfeleltethető egymásnak, a kettő azonossága egyfajta önazonosságot jelent.
És mitől fontos ez számunkra?
Az önazonosság az önbecsülés egy halmaza. Ha önazonosak vagyunk, akkor nem a tudattalan viselkedésmintáink alapján reagálunk, hanem saját magunkat, a másikat és a kontextust is figyelembe véve vagyunk képesek válaszolni egy adott helyzetre. Ami azt jelenti, hogy hatalmunkban áll tényleges saját választ megfogalmazni. Egyben nyitva tartjuk a lehetőségét annak, hogy a szituációban jelen lévő másik fél is adekvát választ adhasson.
Minden egyes adekvát válasz a hitelességünket erősíti, és az ilyen megnyilvánulásaink hiánya rombolja azt. Erősíti ezzel együtt az önbecsülésünket is, és ha az rendben van, akkor olyan új lehetőségeket is megláthatunk amelyeket egyébként az önbecsülés hiányából adódóan észre sem vennénk.
Hogyan találhatjuk meg a saját adekvát válaszainkat?
Rá kell tekintsünk és fel kell fejtsük azokat a mintákat amik tudattalanul meghatároznak minket, meghatározzák a viselkedésünket.
Mik az első lépések az adekvát válaszadás felé?
Az adekvát válasz direkten nem tanulható, egy folyamat eredményeként elérhető. Ahogy elkezdünk önazonosak lenni, elkezdünk adekvát válaszokat adni. Például, ha megtanultuk gyerekkorban, hogy a jó kislányok és jó kisfiúk nem sírnak, akkor az önbecsülésünk erősödésével egyszer csak elkezdjük merni megélni a negatív érzelmeinket is. Merünk és tudunk dühösek lenni. Ehhez tudatosítanunk kell, hogy nem leszünk attól rossz emberek ha épp dühösek, csalódottak vagyunk.
A lényeg, hogy amíg nem merjük megélni az érzelmeinket, egy adott helyzetre nem tudunk adekvát választ adni.
Honnan tudjuk hogy adekvát válaszokat adunk?
Onnan fogjuk tudni, hogy utána nem gondolkodunk róla, nincs bűntudatunk miatta és nem idézzük fel újra és újra. Hiszen az adekvát válasz érzelmi megnyilatkozás és verbális kommunikáció is egyben. A választ tehát érzelmileg is megéljük. Aminek azért van jelentősége mert így nem raktározódik el feldolgozandó problémaként, marad ami volt: egy helyzet.
Amikor ösztönös választ adunk, akkor elönt minket az érzelem, és nem tudunk rajta uralkodni.
Adekvát válasz esetén egy kívülről alig észrevehető szünet van a válasz előtt. Hagyjuk az érzelmet megjelenni, de szabályozni tudjuk az intenzitását és a formáját. Ezzel együtt a másikat is hagyjuk megnyilvánulni. Az ő hozzáállását ahhoz a helyzethez ami közöttünk kialakult. Ez az adekvát válaszadás lényege, mert ekkor van esély a másikat megismerni, ami mindig egy új világ, a másik világa megismerésének a lehetősége is egyben.
