A belső szabadságról hirtelen 3 könyv is eszembe jutott, végülis a döntés szabadsága nevében ajánlom mindhármat. Hiszen ha egyet ajánlanék, akkor nincs döntésed abban, melyiket válaszd, a kettő még mindig csak dilemma, háromnál már lehet valódi döntést hozni.
Mindhárom könyv a belső szabadságunk megteremtéséről, a valódi döntésekről szól, arról, hogyan szabadíthatjuk fel magunkat a saját mentális börtönünkből. Számomra azt üzenik, hogy hiába utazunk nagyon messzire, belső szabadságunkat nem nyerhetjük meg kilométerek, hegycsúcsok legyőzésével belső munka nélkül.
Edit Eva Eger A döntésben ír arról: a szabadságának igazi pillanata nem az volt, amikor megmenekült a haláltáborból, hanem, amikor képes volt kilépni a múlt rabságából.
De mi is az a belső szabadság?
Elsőre ezek jutnak eszembe:
Amikor valódi döntéseket hozunk ahelyett, hogy automatizmussá vált mintákat követnénk észrevétlenül, azaz:
- Egyes szituációkban kedvünk szerint vagyunk jelen, például képviselünk valamilyen számunkra fontos értéket és nem a megszokott módon, rutinszerűen reagálunk, “ösztönösen”, azaz a valaha megtanult módon.
- Képesek vagyunk különbséget tenni az adott helyzethez illő reakció és a múltban gyökerező válaszok között – azaz mire reagálok? Valóban a jelenre? Vagy a jelen helyzet felszakított valamilyen múltbeli sérelmet és annak minden energiája is ide zúdul az adott pillanatban?
- Tudjuk mik a szükségleteink akkor és ott, és nem a gyermekkorunk kielégítetlen szükségletei vezetnek minket.
Ezeknek a valódi szükségleteknek tudatában vagyunk és nem nyomjuk el őket csak azért, hogy szeretetet, elismerést, elfogadást, figyelmet kapjunk. - Érzelmeink tekintetében is szabadok vagyunk – azaz nem félünk megélni, akár számunkra nehéz érzelmeket. Ez mindenkinek más lehet – van, aki nem engedi meg magának a dühöt, más a szomorúságot, a tehetetlenséget vagy az örömöt és büszkeséget.
- És nem vagyunk a mások érzelmeinek túszai sem, azaz nem akarunk másokat csak azért örömben, jókedvben tartani, mert így érezzük mi magunkat jól, azaz értékesnek, elfogadhatónak, szerethetőnek.
Ez így elég masszív felsorolás, bár korántsem teljes. És így elnézve én sem felelek meg minden kritériumnak életem minden percében. De errefelé igyekszem és az út sem nem egyenes, sem nem lineáris. Néha gödörbe zuhanós, aztán felemelős, energiával feltöltő, majd elbizonytalanító, néha olyan, mintha elölről kellene kezdeni, aztán rájövök, hogy NEM, mert már teljesen más perspektívából, más erőforrásokkal felvértezve nézek rá az életre, az életemre, magamra, a kapcsolataimra.
A döntés és a két másik könyv ezt az utat segíti. Lehet belőlük erőt meríteni az elinduláshoz vagy a folytatáshoz, kérdéseket megfogalmazni magunknak, beleéléssel már ott tartani, ahol még nem vagyunk és átélni a felszabadító érzést, ami csak még vonzóbbá teszi az úton maradást.
Edit Eva Eger: A döntés és Viktor E. Frankl: Mégis mondj igent az életre! című könyveikben az írók saját útjait követhetjük végig, ahogy ők maguk rátalálnak saját belső szabadságukra.
Edit Eva Eger: Az ajándék – 12 életmentő lecke című könyve inkább sűrítve tartalmazza mindazt, amit megtapasztalt saját és kliensei életéből. Olykor annyira tömören, hogy már-már szájba rágósnak is gondolhatná az olvasó, azonban ne ítéljünk elhamarkodottan. Sűrűsége, fókuszáltsága félrevezető lehet, egy jól képzett “vezető” segíthet kibontani a sorokat, kinyitni a hosszú folyosókra vezető ajtókat.
Jó belső utazást!
