Te mire törekszel? Biztonságra? Stabilitásra?
Meggyőződéseink, törekvéseink belső szofterként befolyásolják miként észleljük a körülöttünk történő eseményeket, és milyen reakciókat adunk minderre. Rezilienciánk növelése érdekében érdemes tudatosan megválasztani merre haladunk. Biztonságot (vagy csak illúziót) építünk, így mozdulatlanságra kárhoztatjuk magunkat, vagy belső stabilitásunkat létrehozva bátran szörfölünk az élet hullámain.
Sokan törekednek arra, hogy biztonságban legyenek. Amikor megkérdezem mit értenek ezalatt, olyasmiről számolnak be, hogy minden rendben van körülöttük, van elég pénz, megfelelő munkahely, párkapcsolat, kiszámítható élet. Cégek esetében, megvan a jó minőségű termék az értékesítési stratégia, felállt a rendszer. Valamiféle révbe érést hallok ebben, amikor minden készen van.
Biztonságban lenni veszélyes! Pontosítok: biztonságban érezni magam veszélyes. Mert elfelejtek tájékozódni. Annak az illúziója ez, hogy megérkeztem, készen vagyok és ez már így is marad. Ezért felejtek el figyelni, észlelni azt, ami belül és kívül történik és reagálni rá megfelelő időben.
Volt idő, amikor nagyobb volt az állandóság, és hosszabb ideig fent lehetett tartani ezt az illúziót. Manapság világunk, így életünk egyre több területe elég komplex és gyorsan változó ahhoz, hogy hamar szakadékba zuhanjunk, ha álmunkból felriadva találkozunk a valósággal. Az éberségünk a túlélésünk záloga.
Mit tehetünk?
A külső biztonság hajszolása helyett célozzuk meg a belső stabilitás kialakítását. A belső stabilitás egy tőkesúly, amely akár a viharban is stabilan tartja a hajót. Tudatosság a belső folyamatokra és éberség a külső változásokra.
Az egyén oldaláról ide tartozik az a magunkba vetett hit is, hogy bármilyen helyzetbe is kerülünk, a tőlünk telhető legjobb módon fogjuk azt kezelni. Majd visszanézünk rá és tanulunk belőle. Egyre bölcsebbek leszünk.
Szervezeti oldalról fontos megemlíteni a retrospektívek rendszer szintű alkalmazását, azaz visszatekintünk, levonjuk a tanulságokat, akcióba fordítjuk és a tudást porlasztjuk az egész szervezetben. Ahogy hatékonyan működtetjük ezt a rendszert, úgy válik belsővé a szervezet számára az abban való hit, hogy ha reflektálunk (ősi magyar kifejezéssel: van sense-re response-unk), akkor tudunk hatni, apránként lépni előre, változni. Ha kitartóan és jól csináljuk, ez a hozzáállás internalizálódik és a “csináljuk, mert ez is egy agilis ceremónia, ami kell” – doing agile – helyett kialakul a belső stabilitás – being agile.
Tökéletes. Köszönet.