Dénes Fruzsinával (az in-Depth SOULutions cég és brand alapítója, MBA, pszichológus, Egészségpszichológiai szakpszichológus jelölt) beszélgettünk a gondolati rugalmasság gazdagító erejéről.

A gondolati rugalmasság fogalma

– Fruzsi, neked mit jelent a gondolati rugalmasság?
Azt, hogy képes vagyok-e egy helyzetre vagy bármilyen eseményre több szempontból ránézni. Kommunikációs szempontból a legkönnyebb ezt megfogni. Három olyan szempont van amit érdemes ehhez figyelembe vegyünk. Az első a saját magam szempontja.
– Ebben általában jók vagyunk.
– Igen, és ebbe szoktunk beleragadni, amit onnan lehet felismerni, hogy olyanokat mondunk, hogy “ez nyilvánvaló”, “ez magától értetődő”, “ez így van”, “ez a normális”, vagy “ez az igazság”. A kérdés mindig az, hogy ki az akinek így “normális”, kinek az igazságáról van szó?
Ezekben a helyzetekben belülről azt éljük meg, hogy “ezt mindenki látja”, sőt “ezt, csak így lehet látni”. Aki nem, annak vagy valami értelmi képességbeli problémája van, vagy egyszerűen nem akarja. Direkt. És ez innentől kiindulópontja lesz sok konfliktusnak. Például, hogy “te azért nem úgy érted ezt a helyzetet, azért nem akarod úgy érteni, mert…van valami hátsó szándékod vagy nem kedvelsz.” És ezzel a kommunikációnkban már el is mentünk egymás mellett.
A következő a másik fél szempontja, nézőpontja. Amit úgy lehet megfogni, hogy beleképzelem magam a másiknak a helyébe. Mintha én ő volnék, mintha az ő cipőjében lennék és az ő szempontjából nézek rá az adott helyzetre.
– Ez az, amit egyébként úgy hívunk, hogy empátia?
– Igen, merthogy az empátiának az egyik nagyon-nagyon fontos összetevője, hogy képes vagyok a TE szemüvegeden keresztül ránézni egy helyzetre. Amit itt szeretnék kihangsúlyozni, az az, hogy ez nem azt jelenti, hogy én egyetértek veled. Nem azt jelenti, hogy megváltoztatom a véleményemet. Sem azt, hogy igazat adok neked, sőt, ehhez még meg sem kell “sajnáljalak” téged, de “veszem a fáradtságot”, hogy a TE szemüvegeden keresztül nézek rá a helyzetre és ezzel érteni fogom azt.
– Tehát bár értem, hogy te hogyan látod, de ezzel együtt lehet, hogy nekem teljesen más a véleményem, ami teljesen rendben van.
– Igen, így van. A harmadik szempont, szintén nagyon izgalmas, az a megfigyelő szempontja. Ami olyan, mintha egy kamerán, azaz egy objektíven keresztül nézném a történéseket. Szoktuk ezt úgyis megfogalmazni mintha a szobában úgy lennék jelen, mint egy kép a falon. És azt megvizsgálni, hogy ez a megfigyelő a falon mit mondana arról ahogy te ott, előtte beszélgetsz valakivel.
Ez a külső szempont abban segít, hogy egy kicsit hátrébb lépjek és kívülről tudjak ránézni egy helyzetre. Segít egyfajta eltávolodásban, hogy tényleg azt lássam, halljam ami történik, és ne azt, amit már én értelmezek, amit már én következtetek ki, abból amit a másik mond, vagy épp amiről úgy vélem, hogy mond.
– A gondolati rugalmasság tehát azt jelenti, hogy egy-egy helyzetre képes vagyok a sajátomtól különböző nézőpontból is ránézni.
– Igen, és ehhez van ez a három elsődleges szempont, de ennél természetesen jóval több is létezik, ezek csak a legalapvetőbbek.

Nézőpontváltás

– Hogyan tudom a gondolati rugalmasságot alkalmazni egy adott helyzetben? Hogyan tudom megtalálni ezt magamban?
– Annyira fantasztikus szerv az agyunk, hogy képesek vagyunk rá, képesek vagyunk nézőpontot váltani. Amit egyébként mind csinálunk is. Ki több, ki kevesebb mértékben. Ez a mérték attól függ, hogy ez a váltás mennyire szokásunk, mennyire jön a korábbi tapasztalatokból. Hogy mennyire válik szokásunkká az, hogy így bele-belenézzünk más szempontokba is. És nagyon fontos, hogy mindenki képes rá és gyakorlással fejleszthető. Ez abszolút olyan dolog, amire lehet magunkat tréningezni.
Az, hogy miért nem csináljuk egy-egy helyzetben, annak meg eszméletlen sok oka, motivációja lehet. Soha nem egy okra visszavezethető, hanem mindig egy halom összefüggés eredménye.
– Nézzünk kicsit a mélyére, mik lehetnek ezek az összefüggések?
– Olykor szeretjük védeni a saját igazunkat, ami ugye a saját nézőpontunk. Van bennünk egy félelem, hogy ha a másik nézőpontjából nézünk rá valamire, akkor akár mi magunk is rájöhetünk, hogy nem biztos, hogy csak úgy van ahogy mi látjuk.
Vagy a leegyszerűsítés visz minket oda, hogy csak egy nézőpontból nézzünk rá valamire, mert a sok nézőpont miatt annyi lehetőség lenne, hogy az már összezavarna minket.
Néha pedig szeretünk egy érzéshez ragaszkodni, ami egy szemponthoz köthető, és nem szívesen engedjük be azt, hogy hát, ha máshogy nézünk rá, akkor végül az is lehet egy – másfajta – igazság. Mert szeretünk abban gondolkodni, hogy csak egy igazság van, ugye? És keressük, hogy mi ez az igazság. Melyik az a szempont, amiből ha ránézünk valamire, akkor az már tényleg AZ igazság? De igazából ilyen nincsen, hanem mindenkinek a saját igazsága van.

Eredménye

– Mégis miért lesz nekem jó, ha gondolatilag rugalmas vagyok?
– Ó, hát ez rengeteg, rengeteg mindenhez kapcsolódik. Ha gondolatilag rugalmas vagyok, gazdagabb lesz az észlelésem. Akkor sokkal inkább képes vagyok arra, hogy kedvem szerint legyek jelen helyzetekben. Például az empátia használatával. Itt megint csak nem azt értem empátia alatt, hogy akkor bárki bármit megtehet velem és én mindenkit megsajnálok és mindenkinek mindent megengedek. Nem. Azt jelenti, hogy képes vagyok egy csomó konfliktust megelőzni, azáltal hogy tudom érteni a másik szempontját, akár azt ki is hangosítom, de ezzel együtt is képviselem a saját érdekeimet.
Egészen más úgy az érdekemet képviselni, hogy közben azt tudom mondani, hogy értem, hallom azt, hogy te ebben, meg ebben vagy és akkor emellett nézzük meg az én nézőpontomat, amiben én vagyok”. Ezzel a másikat is egy együttműködésre hívom, szemben azzal, ha egyértelműen elutasítom a másik nézőpontját, így az embert (ezt érezheti a másik fél).
– Mondanál egy példát erre, egy helyzetet, ahol jól modellezhető, hogy mi az, amikor használom a gondolati rugalmasságot, és mi az, amikor a helyzetben megszokott módon döntök?
– Mondjuk egy kérésnél. Tipikusan azok a helyzetek tartoznak ide, amikor olyan dolgot akarok tőled kérni, például egy szívességet, amit nem feltétlenül kellene megtenned. Ehhez eszméletlen jó ez a technika arra, hogy elmondjam azt, hogy én mit látok, hogy te milyen helyzetben vagy. Mindezt úgy mondom el, hogy a te szemüvegeden keresztül teszem, tehát gondolatilag már belehelyezkedek a te helyzetedbe. És akkor azt tudom mondani, hogy “látom, hogy most neked ez egy nagyon sűrű időszak, és abszolút értem, hogy nehéz neked most tartani a határidőket. Ezzel együtt azt kérem tőled, hogy maximum három nap legyen, amit csúszásnak megengedünk.”
– Tehát nem annyit mondok, hogy “mit képzelsz? A határidő, az határidő…”, hanem tudom a másik helyzetét látni…
– Igen, ami nagyon,nagyon hasznos tud lenni. Vegyünk egy másik példát, ügyfélkezelés. Külső ügyfél, telefon. Felháborodott, mert nem érti a kapott számlát, ami nagyon bonyolult és nem tud rajta kiigazodni. Még az is lehet, hogy ott van rajta az információ és ügyfélszolgálatosként nekem van igazam, ő meg kellene, hogy találja rajta, de… Na, ilyenkor azt tudom mondani, hogy “Hölgyem/Uram, abszolút megértem azt, hogy ez a számla első ránézésre iszonyú bonyolultnak tűnik. Én magam is, amikor először láttam, akkor hirtelen azt se tudtam, hogy melyik sarkánál fogjam meg. Kérem, hogy nézzük együtt végig, nézzük meg, hogy mi hogy van, és akkor meg fogjuk találni azokat az információkat, amire önnek szüksége van.”
És abban a pillanatban, hogy én hajlandó voltam belehelyezkedni az ő szempontjába, onnan ránézni a helyzetre és ezt kihangosítani, abban a pillanatban magam mellé tettem a másikat, és már tulajdonképpen húzom is őt be az együttműködésbe.
Mindez persze csak akkor működik, ha valóban megtetted ezt a gondolati munkát, akkor tudod ezt a másik számára is hitelesen kommunikálni, akkor lesz hatásos.

Gondolati turistaság és érzelmi bőség

– Tehát, kezdjek el a másik fejével gondolkodni, de legalábbis látni?
– Igen, ha én hátrébb lépek és tudom úgy élni az életemet, hogy több szempontból nézzek rá, úgy gazdagítom az információimat egy-egy helyzetről. És ez – szerintem – nagyon fontos. Ettől lesz egy beszélgetés konstruktív, hogy én látok valamit valahogy, te meg másképpen látsz valamit. Van egy kis eltérés és akkor az elmehet abba az irányba, hogy egymás ellen vagyunk, ütközünk. Figyeljük meg, a szavak itt is nagyon beszédesek (ellen, ütközünk), jól leírják, hogy mi a mindset. Ilyenkor pedig elmehetünk egy destruktív konfliktusba.
Vagy tudunk úgy nézni egy helyzetet, hogy nekem van egy szempontom, meg neked van egy másik. Ha mind a ketten hajlandóak vagyunk turistáskodni a másik szempontjában, akkor fel tudjuk fedezni a különbségeket, és meg tudjuk nézni, hogy hogyan tudunk egy olyat találni, ami mindkettőnknek jó. Vagy a végén rájövünk arra, hogy nincs ilyen mindkettőnknek jó megoldás és kompromisszumot teszünk. Vagy az egyikünk azt mondja, hogy “figyu, ez nekem most annyira nem fontos, akkor legyen úgy ahogy te akarod”, de mégis jó szájízzel történik mindez. Azaz együttműködve, konstruktívan tudunk kezelni egy helyzetet.
Ami a gondolati rugalmasság legfantasztikusabb része, hogy ahogy képes vagyok különböző szempontból ránézni egy helyzetre, úgy képes vagyok annyi különböző érzelemhez is hozzájutni egy helyzetben. És ez egy csoda, mert hogyha nem ragadok be egy érzelembe, akkor egyrészt nem fog eldurranni a fejem, azaz nem lesz az ilyen extrém módon intenzív, és képes leszek egy helyzetbe akár több különböző érzelmet beengedni. Az én döntési szabadságom lesz az, hogy melyiket választom, melyiket szeretném megélni. Ezzel már eszméletlenül gazdagítom a saját észlelésemet.

Tudatosság vs. érzelmi sokszínűség. Hogyan?

-Az érzelmekről beszélsz, abban amit mondasz nekem mégis a tudatosság visszhangzik. Tehát, hogy akkor én ezt tudatosan kezdem el alkalmazni, jó szándékkal. És egy tudatosan alkalmazott – tudati – technikával érzelmeket engedek be. Azt azért nem mondanám, hogy generálok, hanem csak engedek be.
– De, igazából generálok.
– Ennek mi a konkrét technikája, hogyan tegyem? Tehát, hogy üljek le és gondoljam végig, hogy a másik most hogy érezheti magát, hogy mi lehet neki a fontos? Vagy egyszerűen csak kérdezzem meg tőle? Vagy hogyan tudok-e megfigyelő lenni a saját megbeszéléseim alatt?
– Erre az a válaszom, hogy igen. Ezek mind. Viszont egy szempontváltást nem lehet előre megcsinálni, tehát az a javaslatom, hogy gyakorlásnál a helyzeteket érdemes játékosan felfogni. Játszani azzal, hogy több szempontból ránézzek egy helyzetre. Ezt a képességemet úgy tudom jól gazdagítani, ha beszélgetek is emberekkel, mert az, hogy én hogyan képzelem bele magam valakinek a helyzetébe, az azért rólam fog szólni. Ezért rendszeresen érdemes visszajelzést kérni arról, meg kíváncsiskodni, hogy valaki egy-egy helyzetet hogyan élt meg. Mert néha nagyon rá tudunk döbbenni, hogy “micsoda? Ezt te így élted meg? Ez hihetetlen. Azta, nekem ez sose jutott volna eszembe.”
Az alapvető legfontosabb érzés, amit érdemes létrehozni magamban, az a kíváncsiság. Hogy kezdjek el kíváncsiskodni helyzetekben, hogy mások hogyan élték meg azokat. Ebből aztán lesz egy csomó munícióm. Amit később jól tudok majd használni. Ahogy ügyesedem benne, akkor ez sokkal gyorsabban fog menni. A gondolati rugalmasság ott jön be, hogy egyáltalán feltételezem, hogy a másik lehet, hogy másképpen élte meg, mint ahogy én azt gondolom. Egy idő után képes leszek nem utólag, hanem az “itt és most” zajló helyzetre, helyzetben alkalmazni.
Mert ugye sokszor már ott elakad a sztori, hogy nem is feltételezem azt, hogy valami másképp lehet, mint ahogy én gondolom, hanem biztosra veszem, hogy ez csak így lehet. “Direkt csinálta azért, hogy engem bosszantson”, és meg se kérdezem tőle miért csinálta. Kapok egy e-mailt, abban van valami kellemetlen, vagy rossz hír, egy vezetőtől vagy egy kollegámtól, akkor nem is hívom fel, hanem rögtön legyártom magamnak azt a forgatókönyvet, hogy ő hogyan szeretne velem kibabrálni. És még akár az is ott lehet, hogy nem is volt olyan virágos a kapcsolatunk korábban. És akkor amit mondjuk pénteken kaptam, arra az egész hétvégén rámegy. Lehet, hogy még nem is válaszolok neki, csak lesz bennem egy tüske. Miközben simán lehet, hogy ha ott és akkor meg tudom magamnak engedni azt, hogy elképzeljem, hogy esetleg ez így nem direkt van, és lehet, hogy neki tök más a nézőpontja – amit én nem tudok -, és ezt a kíváncsiságot a dühöm mellé meg tudom csinálni és utána felhívom. És ezzel az őszinte – és csak akkor hiteles és akkor működik, ha őszinte – kíváncsisággal meg tudom kérdezni, hogy “figyu, megdöbbentem az e-maileden, mi ez, tegyél képbe, mert nem értem”, akkor hirtelen kiderül, hogy ”jaaaa, hogy ez van, meg az van”, s lehet, hogy kiderül abszolút nem ellenem szól. És van egy jó hétvégém. Ezt egy tréning résztvevő mesélte. Gyönyörű iskola példát hozott erre.

– Összefoglalva, tehát amikor ezt jól használjuk, azt látom, hogy ebből energia szabadul fel, időm szabadul fel, kevesebb lesz a konfliktusom, összességében hatékonyabban fogok tudni kommunikálni és nagyobb valószínűséggel érjük el a közös céljainkat.
Úgy fogalmaztál, hogy az első lépés, hogy bár ott van a düh, de ezen a dühön túl tudok lépni… Arra van esetleg valami ötletes technikád, hogy amikor benne vagyok egy helyzetben, érintett vagyok – ilyenkor nagyon nehéz magamat a saját hajamnál fogva kirántani belőle – hogy lehet az ilyenkor felgyülemlő érzelmeket, érzelmi többletet jól levezetni, lecsatornázni?
– Van, gyere el az érzelmi tréningemre! 🙂

Fotó: Yogendra Singh unsplash