Február 22-én megtartottuk első kóstolónkat az ÖNISMERET – ELVESZTEGETETT IDŐ VAGY KINCS? sorozatunkból.
Ennek során szeretnénk megmutatni milyen sokféleképpen, mennyire érdekesen, inspirálóan lehet hozzányúlni ehhez a témához. Szeretnénk megmutatni, hogy az önismeret Erőforrásként van jelen az életünkben, munka és magánélet területén egyaránt.
Tegnap az elhárító mechanizmusok volt a témánk.
Fontosnak tartjuk magunk felé fordítani a „kamerát”. Most magunkról beszélgetünk, nem másokról. Felfedezzük magunkban hogyan hárítunk, hogyan toljuk el a saját felelősségünket bizonyos helyzetekben. Hogyan kerüljük el, hogy találkozzunk magunkkal, érzéseinkkel, azzal, ahogyan benne vagyunk kapcsolatainkban.
Az Elhárító MECHANIZMUSOK automatizmusok, amelyek valaha fontos célt szolgálhattak, mára inkább akadályoznak céljaink elérésében. Persze mindenki másképp hárít, mást akar megtartani, és mást elhagyni, éppen ezért izgalmas csoportban dolgozni velük.
Nem tudunk megváltoztatni egy helyzetet, amíg nem ismerjük fel, hogy abban hogyan vagyunk jelen, mit teszünk.
Ahelyett, hogy a körülményekre fognánk a megváltoztathatatlant, megértettük hogyan működnek az elhárító mechanizmusok, honnan jönnek, hogyan vannak jelen életünkben és górcső alá is vettünk néhányat.
Tettük ezt az improvizáció és fórum színház módszereivel, munkahelyi és magánéleti konkrét helyzeteken keresztül.
Így láttuk és felismertük őket, tudatosítottuk és felfedeztük magunkon is, amikor mi hárítunk a mindennapokban.
– Na és akkor? – kérdezhetnénk. – Hogy lesz ettől jobb az életünk? Hogyan tudunk hatékonyabban együttműködni?
Úgy, hogy adott helyzetben az automatikus hárítás helyett odaillő választ adunk. Adekvátan reagálunk, azaz felismerjük érzéseinket, azt ahogyan benne vagyunk a helyzetben, és kifejezzük azt. Kapcsolódunk magunkhoz és azt látjuk, ami van. Minden változás innen indul.
No, ezt ki is próbálták a résztvevők, kísérleteztünk egy-egy helyzettel, ki hogyan tud odaillő választ adni a jól megszokott, biztonságosnak tűnő viselkedés, a hárítás helyett.
Végül megérintődéseinkre, kérdéseinkre, saját történeteinkre a Playback színház módszerével néztünk rá. Kívülről látni saját történeteinket, érzéseinket egyszerre megdöbbentő, magával ragadó és felszabadító, azaz varázslatos. És ennek hatására könnyebb is megtalálni a következő lépést, hiszen azzal, hogy megnézzük helyzetünk, történetünk, megélésünk visszajátszását, az egyik lábunkat már fel is emeltük, hogy elinduljunk a változás felé.
Várunk szeretettel a következő alkalmunkra 2020. április 4-én, ahol a megküzdési stratégiákkal dolgozunk majd hasonlóan izgalmas és gazdag módszerekkel.
