Mondták már neked, hogy „Gondolkodj out-of-the-box”?
Mi a szöszt jelent ez, miféle doboz, hogyan lépjünk ki, és amúgy is: miért? Hogy mi ez az egész doboz ügy, azt majd csak később árulom el, azt meg, hogy amúgy ez a dobozos mondás azt jelenti, hogy “legyünk kreatívak!”, “találjunk ki végre valami újat!”, mindenki tudja.
A téma azért izgis NAGYON, mert úgy tűnik, nem annyira egyszerű dolog kreatívnak lenni. Hadd meséljek el erről valamit. A NASA-nál használnak egy kreativitás tesztet (Dr. George Land tervezte), ezzel választják ki a NASA-hoz jelentkező, ott állást kereső mérnökök közül a legkreatívabbakat. Azt értjük, hogy ez miért fontos. Maga a teszt tök jól sikerült, azóta is használják.
Ami miatt ezt az egészet mesélem: Landnak és munkatársának az jutott eszébe, hogy kipróbálják a tesztet 1600 véletlenül kiválasztott 4-6 éves gyermeken. Totális döbbenetükre a gyerekek 98%-os eredményt értek el a teszten. Ez azt jelenti, hogy a teszt mérései szerinti legfelső, úgynevezett kreatív zseni kategóriába estek! Hoppá!
Ez okozott némi meglepetést, hiszen a teszt validált, nem kételkedtek a mérés megbízhatóságában. Döbbenetükből felocsúdva elvégezték a tesztet 10 éveseken is. A 30%-uk esett a kreatív zseni kategóriába. Mi van?!
Jöttek a 15 évesek. Produkáltak egy megrázó 12%-os eredményt.
Felnőtt lakosság: kemény 2%.
Igen. A kreativitásunk az életkorunkkal fordítottan korrelál.
Miért lehet ez?
Vélhetően sok tényező játszik közre. Egyrészt a gyermek kíváncsi, kísérletező, a hibázás fogalmát nem ismeri, bármit szívesen kipróbál, “hisz csak játszik”. Az valamennyire természetes, hogy az eközben szerzett negatív tapasztalatok úgy formálják, hogy bizonyos dolgokat már nem próbál ki, szűkíti a kreativitása terét. Hogy ez ennyire drámaian jól sikerül, abban valószínűleg nagyon komoly szerepet játszik az iskola. Az nem a kreativitás színtere. Az iskolában nem a lehetséges válaszok sokszínűségére gyúrunk (ami a kreativitás egyik fontos jellemzője: sok lehetséges jó “válasz”, úgynevezett alternatíva van), hanem EGYETLEN HELYES VÁLASZ VAN. Ami a logikus! Amit tanultunk. Na, azt mindenkinek tudnia kell, pontosan, és minden körülmények között, megismételhetően! Csupa-csupa ilyen ismeret “elsajátítására” korlátozódik (jellemzően) a tanulás, a tanítás. Van jó, és rossz. A helyes és a hibás. A lehetséges? – na az nincs. A mi lehetséges még? – az még inkább nincs.
S ha ez nem lenne elég: ha hibázol, még büntetést is kapsz. A leghatékonyabb módja annak, hogy ha még lenne benned pislákoló kísérletező kedv, akkor nagyon gyorsan leszokj róla. Le is szoksz. Beállsz a sorba, megtanulod az egyetlen helyes választ, azt felmondod, aztán ennyi.
A múlt héten olvastam az egyik gyermekem dolgozatában a tanár piros betűs mondatát: “Erről nem is tanultunk. A tanultakat kellett volna alkalmazni, használni az írásodban!”
Ilyen mondatokkal van kikövezve az az út, amely egyre több és erősebb korlátozó hiedelmet alakít ki bennünk a saját kreativitásunkról (és más képességeinkről, s akár odáig vezethet, hogy kik vagyunk, mennyire vagyunk jók, értékesek…).
Ezekkel a korlátozó hiedelmeinkkel csendesítjük le magunkban a kreativitásunkat: én ezt úgysem tudom, mások ebben sokkal jobbak, mások sokkal ügyesebbek, okosabbak. Talán semmilyen más tulajdonságnál nem tapasztalható olyan erős egyezés az énképünk és a külvilág tapasztalata közt, mint a kreativitás esetén: aki kreatívnak hiszi magát, jó eséllyel valóban az, aki nem hiszi magát kreatívnak, az jellemzően nem is működik kreatívan. Hogy mit hiszünk magunkról, nagyon meghatározza, hogy milyenek leszünk.
A jó hír az, hogy a kreativitás újratanulható: mindenkinek megvan ez a képessége, ha a gyerekek 98%-a kreatív zseni, akkor ezt mi mind ott őrizzük magunkban. Számos egyszerű, a mindennapjainkban kipróbálható és gyakorolható trükk, gyakorlat, eszköz van, amivel ébreszgethetjük az iskola által elaltatott kreatív énünket (mert kiirtani nem tudja!). Ezeket kreatív katáknak nevezem – mint a karate-ban a kezdők formagyakorlatait. Egyik in-Depth SOULutions beli pajtásom, Norbi, legközelebb egy egész csokorra való ilyen kreatív katával fog megörvendeztetni titeket.
Anélkül, hogy spoilerezném ezeket, csak egy típusról szeretnék megemlékezni. A Kolumbusz tojása story megvan? Nevezett világjáró úr fogadást ajánlott egy társaságban, hogy a jelenlévők közül senki nem képes a csúcsára állítani egy főtt tojást külső támasz nélkül úgy, hogy a tojás ne dőljön el. Nem is sikerült senkinek. Kolumbusz pedig könnyedén az asztalhoz ütötte a tojás csúcsát, ami behorpadt és így megállt az asztalon. Csalás!!! Kiáltotta mindenki. Miért is?! Mondta valaki, hogy ezt nem szabad? Kizárták ezt a játékszabályok? Bizony nem.
A kreatív gondolat mögött gyakran van ilyen “csalás”, szívesen nevezzük úgy, hogy a gondolkodási séma törése. Ez egyfajta kilépés a dobozból, a saját korlátozó hiedelmeink (mit szabad és mit nem?!) börtönéből.
Hja, a doboz! Ígértem, hogy elmesélem. Az alábbi szakállas fejtörőről kapta a nevét a kreatív gondolkodásnak ez a fajtája.
Kösd össze a 9 piros pöttyöt legfeljebb 4 egyenessel úgy, hogy nem emeled fel a ceruzádat és a már megrajzolt vonalon nem haladsz át újra:
Látod hol léptünk ki a dobozból?! (Amúgy az ausztrálok a négyzetből lépnek ki, logikus… 🙂 )
Ha kedvet kaptatok a kreativitás témához, szívesen írunk majd a csoportos kreativitásról is – mert az agilitás, amit mi nagyon bírunk, egy kollaboratív játék.
Trackback/Pingback