Egy szempont – complexity science
Nem csak divatirányzat! Bármennyire is trendi manapság az agilis…
Néhányaknak már szitokszó az agilitás, mások úgy beszélnek róla, hogy “mi már túl vagyunk rajta” én mégis hiszem, hogy velünk lesz még sokáig.
Egyre komplexebben látjuk a világot, egyre inkább képesek vagyunk rá, hogy felismerjük és elfogadjuk világunk komplexitását. Sokkal több szempontot veszünk figyelembe, nagyobb a tudásunk, több a hozzáférhető információ.
A gyorsabb információáramlással környezetünk is nagyobb sebességgel változik. Éppen ezért sokkal kevésbé kiszámítható a jövő, pedig szeretjük a rendet és a kiszámíthatóságot. Szeretjük követni a terveinket.
Ez a megközelítés a newtoni mechanisztikus világképben gyökeredzik, a problémák egyszerűsítésére sarkall, ami valóban hasznos egy rendezett környezetben ám végzetes lehet, ha nem jósolható változás, komplexitás vesz körül minket.
Kérdés persze, észrevesszük-e miben vagyunk, megfelelően azonosítjuk-e azt, ami körülöttünk történik.
A komplexitásban kevésbé vagyunk biztonságban és bár a rendezettség mellett még erre is sokan vágynak, vigyázat, aki biztonságban van (vagy abban hiszi magát) gyakran elfelejt tájékozódni….és mire újra kinyitja a szemét, elment mellette a piac vagy az élet.
Ez a komplexitás tudománya
A szépség és egészlegesség ebben az, hogy az üzleti élet mellett ugyanez igaz a gyereknevelésre is.
Cynefin /’kanavin/ modell néven vált ismertté Dave Snowden értelmezési kerete, amely nagyon jól rámutat arra, milyen eseteben hasznos, ha van gondolati és eszközrendszerünk arra, hogyan kezeljük a komplexitást.
Különféle domain-ekat, azaz környezeteket ír le, amelyben működünk, döntünk, problémákat oldunk meg (ezek: egyszerű, komplikált, komplex, kaotikus és a ’nem-rend’). Minden helyzethez tartoznak működési módok, megközelítések, amellyel a legnagyobb valószínűséggel tudunk sikeresen boldogulni.
egyszerű
Ezekben a helyzetekben egyértelmű, dokumentált folyamatokra érdemes gondolni, szokásos beszerzés, egyszerű recruitment.
A probléma és a megoldási módszer teljesen nyilvánvaló, minimális szakértelmet igényel, józan paraszti ésszel is kitalálható. Rutinszerűen, bevált megoldáshoz nyúlva végezhető el a feladat.
Van értelme ok-okozat-ról, a „legjobb megoldás”-ról beszélni, olyan területek tartoznak ide, amelyek ritkán változnak.
A megoldás menete: értelmezés, kategorizálás, majd válasz.
Komplikált
Itt már nem standard folyamatokról lehet szó, bonyolult interjúk (stratégiai vezető felvétele), nem standard beszerzés, pl. még nem vettünk ilyet ezelőtt, konzultatív beszerzési folyamat, IT megoldások (saját szerver vs felhő).
A megoldás elemzést, megfelelő tudás alkalmazását igényli. Tervezhető, de tapasztalatot igényel. Tudom, hogy nem tudom. Tudom, hogy valami fura hangja van az autómnak, ami nem a normális működéshez tartozik, és elviszem a szerelőhöz, aki kielemzi a hibát és kijavítja.
Szintén valamely már bevált, széleskörűen használt módszerrel oldható meg a probléma, de hogy mi a megoldás, ahhoz szakértőnek kell lenni a témában. A problémát több úton is megoldhatja a szakértő, így nem feltétlenül van egyedüli „legjobb megoldás”, inkább csak „jó megoldások” léteznek.
A megoldás menete: értelmezés, elemzés, majd válasz.
Komplex
Míg a komplikált tartományban legalább egy jó megoldás létezik, addig a komplex környezetben a jó válaszokat nem lehet előre kinyomozni. Ez a különbség egy statikus és egy élő rendszer között.
Egy autó komplikált szerkezet, ugyanakkor az egész a részek összege. Szétszedheti és összerakhatja egy szakértő anélkül, hogy bármi is változna. Egy élő szervezet esetében, amilyen egy ember, vagy egy cég, az egész több, mint a részek összege. Egy rendszer működik, folyamatosan alakul.
Okokat keresni lehet, az ok része az összefüggéseknek, de önkényes, így könnyen félrevihet. Ez a nem tudom, hogy mit nem tudok birodalma. A megoldás valami új megalkotását jelenti. Ebben a környezetben utólag lehet jól megérteni a történéseket (ezt retrospektív koherenciának hívjuk).
A legtöbb, szervezetben létrehozott változás ide tartozik, egy személyi váltás a vezetésben, vagy akár módosítás módszertanokban előre bejósolhatatlan reakciókat eredményezhet.
A megoldás menete: kísérletezés, megértés, majd válasz.
Kaotikus
Tipikusan a tűzoltás esete – nincs best practice, nincs idő kitalálni a jó megoldást, az első jónak tűnőt beüzemeljük, stabilizáljuk a helyzetet, miközben kinyomozzuk a problémát.
Ebben a helyzetben nem érdemes a jó választ keresni, ez a gyors cselekvés helyzete, vészhelyzet. Az igazi problémát sem ismerjük, nemhogy a megoldást. A lényeg a kontroll megszerzése, a helyzet stabilizálása, a „vérzés megállítása”.
Ebben a helyzetben a megoldás a cselekvés, megértés, majd válasz, amivel átvisszük a szituációt a kaotikusból a komplexbe.
Nem-rend
Az ötödik domain (az ábrán középen) a nem-rend. Ez egyfajta alapállás, ahonnan érdemes szemlélnünk a világot, elfogulatlan kíváncsisággal és aztán dönteni, hogy melyik megközelítés szerint nyúlunk a helyzethez.
Nem könnyű azonban itt időzni, feszültséggel teli és kényelmetlen lehet, ha nem tudom azonnal a választ. Így gyakran választjuk azt, amihez szoktunk, ami „zsigerből jön”.
A lényeg, mint annyi ilyen modellnél nem más, mint hogy a megfelelő környezethez a megfelelő működésmódot válasszuk.
És miért könnyű hibázni ebben?
Mert ehhez tudnom, észlelnem kell én hogyan működöm, mihez vagyok szokva, mi jön rutinból (ami nem biztos, hogy helyzethez illő) és azt is észlelem és értelmezem közben, hogy milyen az aktuális helyzet, amiben vagyok.
Igen ám, de az észlelés, a tudatosítás során a ránk jellemző – és így a ránk jellemző módon torzító- szűrőt, az értelmezéshez pedig saját hiteinket, paradigmáinkat, értékrendünket, korábbi tapasztalatainkat használjuk főként tudattalanul. Ezek a folyamatok nehezítik a „tisztán” látást, rossz döntéseink pedig sokba kerülhetnek.
Az agilis eszközökkel, módszerekkel sikeresen tudjuk kezelni a komplex helyzeteket, az értékrend és szemlélet pedig önmagában is segít abban, hogy képesek legyünk felismerni mikor melyik domain-nel van dolgunk és ne essünk a megszokás és biztonság illúziójába.
