Mikor van valami kész?

– Mikor leszek (már (végre)) kész ezzel a cikkel?
– De hisz épp csak elkezdtem. Honnan tudjam?!
– Majd akkor leszek kész, ha kiteszem a végére az utolsó pontot. Vagy oda írom: Vége. Mint egy mesének. Na, amikor kész vagyok vele, akkor leszek vele kész. Nem!?
– De, igen! Csakhogy: honnan tudom, hogy tényleg kész vagyok vele?

Ez egy fontos kérdés, amit a munka megkezdésekor érdemes feltenni magunknak. És meg is válaszolni.

Mikor vagyok kész?

Az én válaszom arra a kérdésemre, hogy „Mikor leszek kész ezzel a cikkel?” az, hogy akkor, ha:

• minden számomra fontos gondolatot leírtam a témával kapcsolatban
• legfeljebb egy nap után nem jön új gondolat, amit még érdemesnek gondolnék beleírni
• átolvasva a szöveget kongruensnek találom, jó a „flow”-ja, sehol nem érzem úgy, hogy döccen a szöveg, megbotlik benne az olvasó
• nem találok benne sem én, sem a szövegszerkesztő elemi nyelvi hibát
• megformáztam, az alcímek és a szövegben a lényeges gondolatok kiemelve
• legalább 2 in-Depth-es kollégám átnézte
• az ő javaslataikat megértettem és beépítettem
• továbbadtam az átnézett, javított írást annak a kollégának, aki a weblapra feltölti

Mire jó ez?

Egyrészt, tudni fogom, hogy készen vagyok, vagyis megállhatok.

Másrészt, kirajzolódnak a részfeladatok. Ez nagy segítség, mert gyakran azért nem kezdünk hozzá valamihez, azért halogatjuk, mert egyben nagy falat, és nincs kedvünk letuszkolni a saját torkunkon.

Itt például látom, hogy akkor vagyok kész (egyebek mellett), ha „minden számomra fontos gondolatot leírtam a témával kapcsolatban”. Ez lehetőséget ad nekem, hogy erről elgondolkodjam. Tehát, mik is ezek a gondolatok:

1. a felbontás, szeletelés (vagy chunk-olás) és a halogatás kapcsolata (amiről épp írtam az előbb, hehe)
2. a perfekcionizmus
3. ennek a kész dolognak, amiről írok, van ám neve is
4. az utómunkák, „a forgács felseprése a műhely padlójáról”
5. a megállás és ünneplés
6. a haladás mérése
7. esetleg a Zeigarnik hatás

Akkor most neki is látok rendszerezni a gondolataimat… Aztán le is írom őket.

Darabolás

A darabolás, túl azon, hogy lehetőséget ad arra, hogy neki kezdjünk és kiskanállal megegyük a nagy elefántot, lehetővé tesz azt is, hogy döntsünk a részfeladatok sorrendjéről. Itt több féle elvet lehet követni. Például lehet, hogy a fontosat veszem az elejére, és a kevésbé fontosat hagyom a végére. Azért, hogy ha elfogy az idő, márpedig el fog fogyni, mert csütörtökön meg kell jelennie ennek a blogban! – szóval, hogy akkor ne az maradjon ki, ami a legjobban fáj. Itt dönteni érdemes arról, hogy mit jelent a fontos: nekem azt, hogy ha kimarad, akkor nem kerek az elkészült írás. Olyan maradjon ki, amiért nem nagy kár, ami nélkül még kerek, nincs hiányérzet. (Ez a Trim the tail elv.)

Haladás

Az 1. pontról, a felbontásról, szeletelésről mást most nem akarok írni, ez a rész kész.
Azzal, hogy az 1. szelettel megvagyok, kapott egy pipát. Ezáltal látom, hogy haladok. Ez a visszajelzés, a saját haladásom külső szemmel való megtapasztalása mozgásban tud tartani.
Ezzel már át is léptem elegánsan a 6. pontra, a „Haladásra”. És megvan ez a falat is; most erről sem akarok többet mondani.

Perfekcionizmus

A perfekcionista nem képes, vagy nehezen képes abbahagyni a munkát, felismerni, hogy kész. Számára a KÉSZ csak a tökéletes tud lenni. Ami viszont gyakorlatilag elérhetetlen, mert szinte minden javítható tovább, végtelenségig. A tökéletesség egy remek cél, törekvés, de egy elérhetetlen állapot. Megállhatunk akkor, ha elég jó. Ebben is segít, ha előre összeszedjük a kész kritériumait.

Most megkérdezem magamtól, elég jó-e, amit erről a 2. pontról írtam.
Most elolvastam, hogy elég jó-e. Az jutott eszembe, hogy az in-Depth beli pszichológus kollégáim itt még talán szívesen behoznák pl. a „Légy tökéletes!” parancsot. Én nem teszem, mert nem értek hozzá, és már így is félek, hosszú lesz. Majd ők írnak ebből egy másik cikket.

DoD

Ezt a „mikor van kész?” dolgot gyakran nevezzük Definition of Done-nak, azaz „A kész meghatározásának”. Rövidítve: DoD, és nem mindig dí-ou-dí-nek ejtjük, néha csak dod-nak.
A DoD megjelenésében nagyon gyakran egy „check-list”: elemek, előttük egy kis dobozka, amibe a pipát beírhatjuk, ha az az elem kész.

Ahol Fűrészelnek, Ott Hullik A Forgács

Érdekes aspektusa ennek a késznek, hogy rendet is rakunk magunk után. Nem elég, hogy elkészítettük, amit akartunk, de a munka nyomait, melléktermékeit, hulladékát is eltüntettük.
Pasik a konyhában. Ismerős? Kész az étel, megesszük. A takarítás, mosogatás, rendrakás már más valaki dolga! (Naná, hogy nem a shef fog mosogatni!?)
A DoD-ba mindig beleértjük, hogy azt a környezetet, amiben a munkát elvégeztük „alaphelyzetbe” állítjuk, olyanba, amilyen a munka megkezdése előtt volt: készen álljon a következő munka elvégzésére, azt majd ne azzal kelljen kezdenünk, hogy az előző romjait tüntetjük el.

Ünneplés

Ha mindennel megvagyunk, mindegyik kis dobozkába beírtuk a pipát: megállhatunk. Ez az ünneplés pillanata. Sokszor valóban csak pár pillanat, hiszen lehet, hogy vár ránk a következő feladat, de egy pillanatra mindenképpen érdemes megállni, legalább nyugtázni: ez készen van. Megcsináltuk. Ez a mini ünnep – a saját sikerünk megélése – öröm és motiváció forrás. A mókuskereket, ha van nekünk olyan(?!), megállítja egy pillanatra. Az nem kis dolog. Ne vegyünk el ezt az élményt saját magunktól!

Z-Energia

Végül, és megint csak nagyon röviden: az agyunk sok energiát áldoz a befejezetlen dolgok „észbentartására”. A kész, a valóban KÉSZ dolgokat pedig el tudja engedni, azokon már nem pörög, nem igényel ehhez további energiát. Érdemes a saját energiánkkal, ez esetben a szellemi energiánkkal jól bánni (és közvetve a mentálissal is, mert a befejezetlen, nem kész dolgok „réme” egy idő után a lelkünket is rágja), hisz az sem végtelen (ahogy a perfekcionisták ideje sem). A látványos és félreérthetetlen kész, a kipipált DoD azt az egyértelmű üzenetet küldi az agyunknak, hogy ezt a feladatot befejeztük, leteheti, nem kell további energiákat pazarolnia rá. Másra fordulhat a figyelmünk.

Ezzel ez:

• minden számomra fontos gondolatot leírtam a témával kapcsolatban

Kész!

• minden számomra fontos gondolatot leírtam a témával kapcsolatban

Most átolvasom.

Így áll a DoD-m:

• minden számomra fontos gondolatot leírtam a témával kapcsolatban
• legfeljebb egy nap után nem jön új gondolat, amit még érdemesnek gondolnék beleírni
• átolvasva a szöveget kongruensnek találom, jó a „flow”-ja, sehol nem érzem úgy, hogy döccen a szöveg,
• megbotlik benne az olvasó
• nem találok benne sem én, sem a szövegszerkesztő elemi nyelvi hibát
• megformáztam, az alcímek és a szövegben a lényeges gondolatok kiemelve
• legalább 2 in-Depth-es kollégám átnézte
  
• az ő javaslataikat megértettem és beépítettem
  
• továbbadtam az átnézett, javított írást annak a kollégának, aki a weblapra feltölti

Mire megjelenik ez az írás, és olvasod kedves olvasó, a lista utolsó eleme is ki lesz húzva. De ezt már nem tudom itt megmutatni. Szörnyű paradoxon.

VÉGE

(????)

Foto: Glenn Carstens-Peters, Unsplash