A 2020-as év bőven adott lehetőséget online életünk kitapasztalására. Munkavállalóként, HR oldalról és a képzési folyamatok oldaláról is volt mit átgondolnunk év végén.
Megosztjuk saját tapasztalatainkat. Hogyan hat az online jelenlét a testünkre, egészségünkre, a lelki életünkre, gondolkodásmódunkra?
A hónap folyamán bele is zoomolunk egy-egy témába és megnézzük közelebbről mit tehetünk magunkért és környezetünkért az adott területen.
Testi, lelki, szellemi folyamataink minden pillanatban hatnak egymásra, sokszor nehéz is szétválasztani őket. Minden bekezdésnek inkább csak fókuszát adja egy-egy terület. Ha tudatosabbá válunk az egyikben, azzal erősítjük a többit is.
Hogyan hat az online jelenlét a testi jóllétünkre?
A negyedik napja tarthattam már kizárólag online üzemmódban tréningeket, amikor azon kaptam magam, hogy ezalatt nem mozdultam ki a lakásból. Kb fél órám volt naponta a két különböző csoport között, este pedig családi üzemmódra váltottam. Visszagondolva, az evéstől is sajnáltam olykor az időt, volt, hogy a gép mellett kaptam be valamit. Ha megbeszélésekről volt szó, egyik érte a másikat. Fő a hatékony gazdálkodás az idővel!
Testem jelezte, hogy nem mehet ez így tovább, fájt a derekam, vállam, energiátlannak éreztem magam, olykor indokolatlanul rosszkedvűnek, pedig nem aludtam kevesebbet a szokásosnál, és nem fordultak rosszra a dolgok körülöttem.
Én abban hiszek, hogy az energiáinkkal tudunk gazdálkodni, nem az időnkkel. Mégis beleestem az online világ „nem kell sehova menned, a gép előtt mindent kényelmesen elintézel” csapdájába. Bár a felszínen látszólag jól menedzseltem az időmet, hiszen egész héten minden délelőttöm és délutánom tele volt, nem voltak „felesleges” lyukak a naptáramban. Valójában azonban nem jól gazdálkodtam az energiáimmal, nem bántam jól magammal, és ez megbosszulta magát.
Mivel teljesen újfajta munkamódszert kezdtem használni, mint mindenki más is, új szokásokat is kellett kialakítanom, újra kellett húznom a határokat egy teljesen újfajta munkakörnyezetben.
Mit tettem?
- Megbeszélések közé szünetet tettem.
Ezt nagyon nehéz volt tartanom. „De hát végzel 11:00-kor, miért nem kezdhetünk akkor?” „Más időpontot nem találtunk.” – ilyen és ehhez hasonló mondatok nehezítették a határok meghúzását. Amíg nem volt bennem rend ezzel kapcsolatban, azaz nem volt meg a belső elhatározás és a hit abban, hogy ez fontos és hosszú távú előnye a teljesítőképességem és a lelki jóllétem szempontjából kritikus, addig el is gyengültem nem egyszer.
És bár így kevesebb megbeszélés fér el egy nap, mégis megéri. Van időm átzsilipelni, ráhangolódni, készülni a következő programra. Azt tapasztaltam magamon, kollégáimon és a tréning résztvevőin is, hogy ha nincs beiktatva ez az „átzsilipelés” egyik megbeszélésről a másikra, az így is – úgy is megtörténik, csak akkor a találkozó első 10 perce lesz az, nagyban csökkentve a hatékonyságot. Nem is beszélve arról, hogy a kollégák, ügyfelek felé sem korrekt működésmód ez. - A szünetekben tudatosan figyeltem rá, hogy sétáljak, kimozduljak.
Ebédet szerveztem magamnak, online módon barátokkal, egyedül, vagy személyesen a férjemmel, amikor össze tudtuk egyeztetni az időpontot. - Elkezdtem figyelni rá, hogy mikor milyen csatornát használok a megbeszélésekre. Mikor fontos a videó, mikor elég a hang, mikor engedhetem meg magamnak, hogy mozogjak beszéd közben, mikor igényel teljes elvonulást és koncentrációt az alkalom stb. Ez színesítette a napjaimat és segített abban, hogy jobban elválasszam a különböző eseményeket, így közben is tudtam töltődni.
Ha tehettem, a helyszínnel is játszottam, 1-1 alkalommal béreltem helyet, máshol voltam, hogy kimozduljak otthonról.
Így hat a lelki életünkre / kapcsolatainkra az online tér
Extravertált ember vagyok, a környezetemből gyűjtöm az energiát nagyobb százalékban, így nagyon tudnak tölteni a találkozások, a személyes megbeszélések és képzések.
Ez a sok egyedüllét megviselt.
Bár az online alkalmakon együtt vagyunk, valójában azért ez részben illúzió. Egyedül vagyunk mindnyájan együtt és ezt fontos figyelembe venni a csapatok működésénél.
Arra gondolok, hogy amíg egy-egy személyes csoportos találkozásnál mindig akad lehetőség, akár előtte / utána a félrevonulós, intimebb beszélgetésekre, addig erre az online meetingek nem alkalmasak. Még akkor sem, ha az elején kicsit jeget törünk és szabadabban beszélgetünk. Ezért (is) érzi sok cég hatékonyabbnak az online megbeszéléseket, kevesebb a sallang, fókuszáltabbá váltak az amúgy szétesős megbeszélések. És ez jó!
Ettől azonban még szükségünk van az előbb említett intimebb, magánéletibb, mélyülősebb, röviden a kapcsolatokra és nem a feladatokra fókuszló beszélgetésekre. Van olyan cég, ahol ezt felismerve a rendszeres megbeszélésre vittek be ilyen témákat. Nem ajánlom. Elment a fókusz a feladatról és mindenki csalódottan távozott, mert senki igénye nem elégült ki igazán. A kapcsolat és a feladat is hoppon maradt.
Így hát nincs más megoldás, erre külön alkalmat érdemes beiktatni és ritmust adni neki, azaz rendszeressé tenni, hogy számítani lehessen rá. Mert ez is fontos emberi igényünk.
Sosem volt nagyobb szükségünk a másik szempontjának megértésére, munkatársaink megváltozott működésének elfogadására és egymás támogatására.
Kár lenne figyelmen kívül hagyni a globális krízist, aminek a közepén ülünk és ami mindenkit érint így vagy úgy. Van, akit az elszigeteltség visel meg, van, akinek hol egy, hol több gyermeke van otthon óvodai, iskolai bezárások miatt hosszabb, rövidebb időre. Másokat közvetlenül érint a megbetegedés, aggódás vagy veszteség formájában.
Sokan feszültebbek, robbanékonyabbak, talán máshogy értelmeznek helyzeteket, reakciókat, így könnyen fut zátonyra a kommunikáció.
Különösen fontos igény most ez, hogy ellentartsunk az izolációnak, elidegenedésnek, tehát a szokásosnál még többet foglalkozzunk emberi kapcsolatainkkal. Nehezebb észrevenni, ha egy-egy kolléga nincs jól, kevésbé érezzük egymást.
Kérdezzünk és figyeljünk többet egymásra. Legyünk kíváncsiak ahelyett, hogy feltételezéseink, fantáziánk sötét bugyrai elnyelnének minket.
Az online világ hatása a gondolkodásmódunkra
Bőven kilökött az online működésre való átállás a komfort zónámból. Ha egy éve azt mondja nekem valaki, hogy vezető fejlesztési, asszertivitás, erőszakmentes kommunikáció, prezentációs technika folyamatokat, tréningeket, team coachingot vagy szervezetfejlesztési workshopot fogok tartani online úgy, hogy hiszem és a visszajelzések is azt mutatják, hogy van értelme, kinevetem.
És tessék. Megtaláltuk hozzá a megfelelő eszközöket és működik. Másképp, mint személyesen, de működik.
Ezeket tapasztaltuk:
- 2 nap helyett 4 x 0,5 nap – mindig is folyamatot építettünk ha képzésről volt szó, azonban annak egységei, főleg a folyamat elején inkább „hosszabbak” voltak. Az online tér, annak nagyobb igénybevétele miatt, természetesen hozta magával az aprózódást. Ennek előnye, hogy hosszabbak a folyamatok és egy -egy rövidebb alkalom között van mód a témában olvasni, videót nézni, kipróbálni valamit.
- Fókusz – ezek a rövid alkalmak akkor működnek jól, ha kikristályosodott az üzenet és tartjuk a fókuszt. Minket trénereket is az üzenetek minél tisztább átadására sarkall az online tér.
- Jelenlét – a tréneri energia és szenvedély zoomon vagy webexen is „átmegy” 🙂
A figyelem azonban sokkal könnyebben elterelődik, mint a személyes találkozások során. Sokkal könnyebb megtenni, hogy jelen vagyok és közben intézek ezt-azt, hiszen amúgy is ott ülök a számítógép előtt. Főleg, ha nem vagyok igazán motivált a részvételre. Így nagyobb a kockázat, hogy nem térül meg a képzésbe fektetett pénz. Fontosabb lett a kiválasztás és a folyamatok előkészítése, mint valaha, mind HR és vezetői, mind tréneri oldalról. Azt tapasztaltuk, hogy a megfelelő együttműködéssel és több idő rászánásával a kiválasztásra és előkészítésre megoldható ez a probléma. - Gyakorlatok – sokkal több gyakorlat működik az online térben, mint gondoltam. Volt, hogy hónapokig még a gondolattal sem mertem eljátszani, hogy működhet valami, majd fél óra alatt megalkottuk az online verziót. Érdemes energiát tenni abba, hogy minél inkább visszahozzuk a közös gyakorlati megéléseket. A megbeszéléseken is.
Merre vezet a jövő?
Összességében hálás vagyok a digitalizáció adta lehetőségeknek.
Lehetővé tette, hogy a pandémiás időszak alatt is dolgozzunk, kapcsolódjunk, fejlődjünk, hatást gyakoroljunk.
Az online tér azonban nem helyettesíti a személyes találkozást és nem válthatja fel azt.
Azok a plusz energiák, amik a személyes találkozás esetében megmozdulnak, azok a kiegészítő történések (nem számított események, szüneti, folyosói beszélgetések), amelyek gazdagítják a személyes találkozást, szükségesek.
A SZEMKONTAKTUS, ami nekem a legjobban hiányzik…
Viszont remek kiegészítői lesznek életünknek ezek az online események. Kevesebb felesleges utazás, hatékonyabb alkalmazás támogatás egy-egy folyamatban.
Te hogy élted meg?
Mit tanultál az elmúlt időszakból?
