Tőlünk nyugatabbra már évtizedek óta jól ismert módszer a kiégés, a pályaelhagyás elkerülésére a career break / sabbatical gyakorlata. Lényege, hogy a munkavállalóknak, vezetőknek lehetősége van a megszokott életéből egy meghatározott időre (több hónapos szabadságra) kiszakadni, majd visszailleszkedni. A szó eredete a földműveléshez kapcsolódik: minden hetedik évben szokás volt a földet pihentetni, hogy újra termékeny legyen.
Teljesítményközpontú világunkban az ember sokszor gépként funkcionál, szinte természetes, hogy kizsigereljük magunkat, visszatöltődni pedig nincs idő. Általában maximum 1-2 hetes szabadságot engedélyezünk magunknak, ami sokszor csak arra elég, hogy kicsit kipihenjük a hétköznapi taposómalom fáradalmait, arra már nem, hogy nekiálljunk egy új ötlet megvalósításának, nyelvet tanuljunk, vagy elővegyük a bakancslistánkat, és utazzunk egy nagyot a világban. Így a feltöltődés sem lesz teljes, lehet, hogy fizikailag kipihentebbnek érezzük magunkat, de a szellemi rekreációhoz, a szemléletünk változásához, a rutin megtöréséhez sokszor több kell egy pár napos nyaralásnál. A sabbatical ereje pont ebben rejlik: egy pár hónapig gyökeresen mást csinálunk, máshogy élünk, más vesz bennünket körül.
Szervezetfejlesztőként nap mint nap találkozunk azzal a jelenséggel, hogy a vezetőknél egy idő után jelentkeznek a folyamatos stresszből, pörgésből adódó testi és lelki problémák. Pihenésre, rekreációra sokszor nem fordítanak elég figyelmet, és az átdolgozott hétvégék, állandó készenlét nyomán egy idő után az erőtartalékok elapadnak. Bár nem könnyű egy vezető helyettesítését hónapokra megoldani, valójában mindenkinek sokkal nagyobb veszteség, ha az érintett végül pályaelhagyásra kényszerül. A különleges, akár több hónapos szabadságot fel lehet használni szakmai továbbképzésre, nyelvtanulásra, utazásra, önkéntes munkára. Hosszabb távon a vállalat is jól jár: egy feltöltődött, újjászületett vezetőt kap vissza, aki megújult motivációja, produktivitása, új ötletei révén “fizeti vissza” a befektetett pénzt és időt.
A sabbatical lehetősége formális, támogatott formában elsősorban a felsővezetők számára elérhető, de informálisan természetesen bárki előtt nyitva áll, aki úgy érzi, hogy muszáj kiszállnia a mókuskerékből egy időre. A cél nem a láblógatás, hanem az, hogy egy teljesen ismeretlen területen tegyük próbára magunkat. Az ilyen helyzetekben a személyiség gyorsan fejlődik, bizonyos képességek felerősödnek, aminek természetesen később a munkáltató is hasznát veheti.
A sabbatical vágya akkor is felmerülhet bennünk, ha olyan mélyebb, egzisztenciális kérdések foglalkoztatnak minket, amiket a hétköznapok forgatagában nincs lehetőségünk mélyebben megvizsgálni. Sokan azért indulnak útnak, hogy megtalálják a helyüket a világban, újragondolják a karrierterveiket, a kiégésből keresnek kiutat, vagy éppen a magánéleti válságuk megoldását remélik a szünettől.
Tapasztalataim szerint az, hogy néhány hónapra kilépünk a mókuskerékből, önmagában még nem ad választ semmire. Mély belső munkára, jól tervezett sabbatical programra van ahhoz szükség, hogy valódi átalakuláson menjünk keresztül. Az elmúlt évek során dolgoztam olyan kliensekkel, akik bejárták az El Camino-t, állatokat gondoztak Afrikában, hónapokat utazgattak Dél-Kelet Ázsiában. Volt, akit a gyászmunka indított el, mások a “mézmocsárból”, vagy a kiégésből “menekültek”. Sokaknak mély transzformációt hozott a sabbatical, volt, aki hazaérkezése után karriert váltott, mások önismereti úton indultak el, de találkoztam olyanokkal is, akik úgy jöttek haza, ahogy elmentek, belül nem mozdultak el. A kaland, az élmények megfizethetetlen hozadéka mellett nem nyitották ki a szívüket, vagy nem mertek igazán rázós kérdéseket feltenni maguknak.
Bár a Covid az elmúlt másfél évben jelentősen beszűkítette a lehetőségeinket, érdemes kreatívan gondolkodni a sabbatical lehetőségeiről. Én magam például könyvírásra szeretnék szánni majd néhány hetet-hónapot, ehhez például elég egy csendes zug, mégis tudom, hogy “messzire” utazom majd. Ha sabbaticalra készülünk, érezzük meg, mi hív bennünket, majd tervezzük meg alaposan, mérjük fel a lehetőségeket, kockázatokat, a valódi motivációkat. Gondoljuk végig, milyen tágabb perspektívákat nyithat a sabbatical, és mit veszíthetünk, ha belevágunk. Arra is érdemes gondolni, hogy mi lesz a hazaérkezés után, hogyan befolyásolja a szünet a karrierünket, és mihez szeretnénk kezdeni utána, ha valamilyen okból kifolyólag mégsem tudnánk, vagy akarnánk visszatérni meglévő állásunkba. Ha tiszta a célunk, legyünk bátrak, lépjünk egy nagyot és bízzunk az életben!
Fotó: Averie Woodard unsplash
