Egyénenként változhat, hogy kinek mekkora a szabadság igénye, és mikor érzi igazán szabadnak magát. Ennek kapcsán felmerült bennem a kérdés, hogy vajon a különböző generációk tagjai hogyan viszonyulnak a szabadsághoz, és hogyan látják egymást ebben a tekintetben. Most a Z (1996 után született) , Y (1980-1995 között született) , X (1965 – 1979 között született) generációból válaszoltak kérdéseimre.

Mit jelent számodra a szabadság?

Lili (Z): Képesnek lenni azoknak a dolgoknak a megvalósítására, amit szeretnék elérni. Leginkább a változtatásnak a szabadsága, hogy van tere változtatni és változni.

András (Y): Attól függ, hogy milyen szabadságról beszélünk. Nekem ami fontos az a szólás-és gondolatszabadság, hogy lehessen mindenről beszélni, és meg tudjuk érteni egymást, közelíteni tudjuk egymáshoz a nézőpontjainkat, például egy vitában. Párbeszédben maradni, és nem tabusítani témákat- hogy ne kelljen a gondolataimat cenzúrázni magamban, és szabadon ki tudjam azokat fejezni.

Hajni (X): Ami először eszembe jut, az döntési és gondolati szabadság, a fizikai térben az intim-szféra megőrzése és megteremtése, ahol azt csinálok ami jól esik, és senki nem szól bele. Ez egyre fontosabb, hogy legyen fizikailag egy saját terem. Konvenció- , és a megfelelési kényszer nélküliség, ahol a kreativitásom is szabadon kifejezhetem, hogy közben nem korlátoz az, hogy ki mit mond.

Mikor érzed magad szabadnak?

Lili (Z): Amikor egy olyan közegben vagyok, akik nem fognak vissza, és nem érzem magam korlátozva.

András (Y): Ennek az alapfeltétele, hogy biztonságban érezzem magam. Nem annyira a tevékenység maga a fontos, hanem hogy milyen emberekkel vagyok együtt, és ők mennyire tudnak biztonságot adni.

Hajni (X): Amikor belülről szabad vagyok, önazonos vagyok, kapcsolatban vagyok az érzéseimmel, és ebből a belső szabadságból tudok viszonyulni másokhoz is.

Látsz-e generációs különbséget a szabadsághoz való viszonyulásban?

Lili (Z): Abban látok különbséget, hogy mennyire nagy igényük van a szabadságra a különböző generációk tagjainak- vagy mivel elégednek meg. Szerintem az idősebbek kevesebb szabadság érzettel is megelégednek, a “kisebb dolgoktól” is érezhetik szabadabbnak magukat. pl: egy évben egyszer egy nyári utazás lehet számukra elég ahhoz, el tudják viselni az év többi napján tapasztalt kötöttséget.

András (Y): Látok különbséget. A szüleim a szocializmusban nőttek fel, az egy komoly korlátozottság volt- ők sokkal kevésbé mondhatták ki a véleményüket, és szerintem sokkal jobban kellett cenzúrázniuk magukat- ez talán befolyásolta azt is, hogy ők mennyire cenzúrázzák a saját gondolataikat. Ennek még magamon is érzem a súlyát. Akik most tinédzserek nekik már természetes, hogy kifejezhetik magukat- mégis érdekes, hogy a “cancel culture”* pont náluk jön be. Amiből ki tudtunk lépni, ezzel az új típusú cenzúrával pont ezt hozzák vissza. Szerintem erre nincs igazán reflexivitásuk a fiataloknak, hogy ez mennyire káros. A szabadságra való igény is más szinten van a Z generációnál- ők sokkal több szabadságot igényelnek, és hogy kreatív munkát végezhessenek. Az idősebb generációnál a munkával kapcsolatos igények sokkal kisebbek, ott már annak is örülnek, hogy egyáltalán van.

Hajni (X): Ha a felmenőimre gondolok (szülők-nagyszülők), akkor náluk a szabadságot a biztonsághoz tudom inkább kapcsolni, hogy számukra fontos volt az odatartozás egy családhoz, közösséghez – ők egy elfogadó közegben tudták leginkább megélni a szabadságot. A fiataloknál a szabadság már túlmegy azon a határon, ami nekem még komfortos- ott a szabadság valahogy a korlátok néküliséghez kötődik- amiben egyre nehezebb nekem tájékozódni. Nekem a szabadság nem a kötelezettségek nélküliséget jelenti, a fiataloknál pedig azt látom, hogy a határtalan döntési lehetőségek egy csomó szorongást is magukkal hoznak. Szerintem az idősebbektől a fiatalabbak felé haladva egyre jobban kitolódnak a határok.

A rövid interjúk alatt érzékelhetővé vált az, hogy a különböző viszonyulások mögött milyen sokféle érték van, ami mind más-más oldalát mutatja meg a szabadságnak. Ha saját közegünkben a nézőpontunkat akár a körülöttünk lévő más generációk szemszögével is tudjuk gazdagítani, akkor máris egy lépést tettünk afelé, hogy képesek legyünk egymással valóban beszélgetni, és tágítani szellemi-lelki mozgásterünket.

Szerk. megj.:

* A cancel culture angol kifejezés, amit arra használnak, amikor egy társadalmi vagy szakmai közösség megpróbál elhallgattatni, kiközösíteni és mások számára is vállalhatatlanná tenni egy személyt vagy céget, aki szerintük valamilyen megkérdőjelezhető vagy bántó dolgot mondott, illetve tett. Magyarul néha az eltörléskultúra szót használják a fordításaként. A cancel culture általában a közösségi médiában szerveződik, és a megcélzott személy a hírnevének csorbulása és rajongóinak elvesztése mellett bevételei csökkenésétől is tarthat. (forrás: https://lexiq.hu/cancel-culture )

Fotó: Cynthia Magana unsplash