Egy gazdasági szervezet életében az önismeret azért fontos, mert szabad gondolkodású, felelősséget vállaló munkatársakra vágyunk. Az egészséges önbecsülés pedig elengedhetetlen a valódi együttműködéshez.
Jó hír, hogy bizonyos szintjei szervezeti keretek között is biztonsággal fejleszthetőek.
Három szinten, három különböző mélységben nyúlhatunk tehát az önismerethez, amelyek természetesen szorosan összefüggnek egymással.
1. Önreflexió
2. Meggyőződések, hitek
3. Egyedi történetünk
Első szint – Önreflexió
Az első, hogy felfedezzem hogyan működöm. Éppen milyen gondolatok futnak át az agyamon, milyen érzéseket élek meg, milyen szükségleteim fontosak éppen számomra.
Első olvasásra egyszerűnek tűnhet, azonban komoly feladvány ez akkor, ha nem szoktunk hozzá, hogy tudatosítsuk belső folyamatainkat. Gyakran tapasztalom, hogy valaki az érzései címén a gondolatairól számol be, vagy kimondottan nehéz beazonosítani egy-egy érzelmet, ha a pozitív és negatív jelzők mögé szeretnénk nézni.
Tudattalan működési mintáim egy része, amelyek valaha fontos célt szolgáltak, ma már nem feltétlen hasznosak. Melyek ezek, milyen helyzeteimben segítenek, mikor hátráltatnak? – ezekre keressük a választ, miközben feltérképezzük erőforrásainkat is.
Tudattalan emlékek, elfojtott érzések és szükségletek vezetnek bennünket a mindennapokban, minden tettet és történést eltorzítanak mindaddig, amíg tudattalanok maradnak.
Érdemes megemlíteni az elhárító mechanizmusokat, melyek segítségével elkerülhetem a találkozást magammal, a múltammal, pozitív és negatív érzéseimmel, felelősségemmel, fájdalmammal. Leleplezésük abban segít, hogy tisztán lássam én hogyan vagyok benne egy helyzetben, én mit csinálok.
Minden változás ebből a megértésből indul.
Második szint – Meggyőződések, hitek
Meggyőződéseink, hiteink, mint láthatatlan, tudattalan axiomák irányítanak minket. Megmondják mit lehet vagy nem lehet megtennünk, mire vagyunk képesek, mit szabad, mit tilos, mi jár nekünk és mi elfogadhatatlan. Szárnyakat adhatnak és lebéníthatnak.
Gyerekkorunkból indulnak, később, tapasztalataink során sokasodnak.
„Nem vagyok elég.” „Nincs elég abból, amit annyira szeretnék.” „Nincs jogom a sikerhez” „Aki többre vágyik, az telhetetlen.”
Hiteink természetes módon is változnak életünk során, kételkedni kezdünk benne, végül már nem hisszük többé. Ugyanígy válunk nyitottá egy-egy új dologra, amiben aztán hinni kezdünk. Belső munkával egy-egy korlátozó hitet lecserélhetünk támogató hitre, így elhárítva az akadályozó, lassító belső falakat.
Ohh, mondhatnánk, akkor ide nekem a módszert, kicserélem az összes korlátozó hitemet és KÉSZ vagyok.
Ez azért sajnos nem ennyire egyszerű.
Hitek, hiedelmek rendszere olyan, mint egy ágas-bogas bokor. A gyökerei a gyerekkorban kialakult és fennmaradt „megfásult” hitek, míg feljebb, az ezekből ágszerűen kinőtt sok egyéb meggyőződések alkotják, melyet tapasztalataink során növesztettünk.
Pl.
„Akkor vagyok szerethető, ha szót fogadok a felnőtteknek.” Ennek egyik ága lehet az „Én nem mondhatok nemet.”
Az biztos, hogy egy ilyen belső munkával sok ág lecserélhető, ám ha nem jutok el a gyökérhez, újra és újra találkozni fogok ahhoz kapcsolódó akadályokkal, nehézségekkel. Ezzel együtt rövid vagy közép távon sok sikert, megkönnyebbülést és fellélegzést hozhat.
Harmadik szint Egyedi történetünk
Ahova nem megyünk a szervezeti munka során: felfedezni a mélyen rejlő összefüggéseket, azaz megismerni saját egyedi történetemet úgy, ahogy volt, illúzióktól mentesen.
Saját egyedi történetünk felfedezése rendkívül fontos, miközben mai világunkban korántsem számít nyilvánvaló ténynek, hogy a gyermekkori történések meghatározzák felnőttkori viselkedésünket, ott rejlenek későbbi életünk gyökerei.
Itt változás az alábbi folyamatban zajlik:
1) először is tudnom érdemes, hogy mi történt velem (hogy alakult a múltam, milyen kapcsolatokban, viszonyrendszerben éltem, milyen hatások értek), miért, és hogyan (áldozat, tettes, megmentő) voltam benne akkor azokban a helyzetekben.
Rengeteg összefüggést megérthetünk és felfedezhetünk utunk során. Jó érteni, hogy min mentünk keresztül, hasznos rálátni összefüggésekre.
2) Második lépés érzelmileg is visszamenni a múltbeli helyzetbe és újra élni, megélni az ott átélt vagy éppen elfojtott érzéseket, természetesen már a mai erőforrásainkkal felvértezve. Így tudunk újrakapcsolódni magunkhoz és a helyzethez illő érzéseinkhez.
Miért fontos ez?
Rengeteg olyan tapasztalat ér bennünket gyermekkorunkban, amelyek miatt nem lehetünk önmagunk, azaz nem élhetjük meg az adott helyzethez tartozó adekvát érzéseinket. Ezek az érzések elfojtásra kerülnek.
Ha nem kapunk együttérzést, elfogadást valamilyen negatív érzésünk kifejezésekor…
Ha a számunkra fontos felnőttek csak az elvárásokon és teljesítményeinken keresztül látnak minket…
Megtanulunk nem kapcsolódni saját magunkhoz, helyette mások szükségleteit próbáljuk kielégíteni, hogy elfogadást és szeretet kapjunk.
3) Harmadik lépésként mindazt, amire rájöttünk és beemeltünk érzelmileg újra, érdemes visszavinni mindennapi kapcsolódásainkba.
A múltat nem lehet nem megtörténtté tenni, ez nem is cél. Azonban múltunkkal együtt, azt feldolgozva szabadon, valódi döntéseket hozni, kedvünk szerint reagálni lehetséges.
Mindezt hol, milyen módszertannal lehet és érdemes végig járni?
Egy-egy munkahelyi fejlesztési folyamat során a megfelelően képzett és felkészült fejlesztővel az első két szinttel érdemes dolgozni.
Tudatosságunk, önreflexiónk, rálátásunk saját mintáinkra lehetséges. Valódi belátás esetén változtatni is tudunk azokon a viselkedésmódokon, amelyek gyökere nem nyúlik túl mélyre.
Korlátozó hiteink felismerése, támogató hiteink kialakítása szintént sikert hoz magabiztosságunk, felelősségvállalásunk növelésében, együttműködésünk fejlesztésében, nyugalmunk megtartásában.
Mindezt csoportban átélni, úgy, hogy közben is és utána is biztonságban vagyunk, külön felemelő és inspiráló.
Érzelmileg újraélni, átdolgozni élményeket valamelyik, számunkra szimpatikus módszer szakértőjénél
érdemes, munkahelyen kívül.
Nagyon fontos, hogy egyik módszer sem csodaszer, egy-két alkalom nem hoz lényeges változást. Pillanatnyi katarzist adhat, de hosszú távú változást nem. Mindig folyamatban érdemes gondolkozni és a módszertanokat egyéni beszélgetésekkel kiegészíteni. Adjunk időt magunknak, adjunk időt a változásnak.
Jó ébredést!
Ha gyakorlatban is szívesen tanulnál az önismeretről, annak hasznáról a munkahelyen, munkahelyi életedben,
GYERE EL FEBRUÁR 22-I KÓSTOLÓNKRA,
ahol az önreflexió témakörén belül az elhárító mechanizmusokkal foglalkozunk.
Jelentkezni a facebook oldalunkon tudsz az eseménynél, vagy a denes.fruzsina@indepth.hu email címen.