Tegnap délelőtt tréninget tartottam. Projektmenedzsment volt a téma. Az első órában az egyik résztvevő azt a fókuszkérdést fogalmazta meg magának a 4 alkalmas tréningre, hogy “Ha én elkezdek változni, akkor van-e hatásom az egész szervezetre?” Briliáns kérdés! Ott helyben megszállt az ihlet: ebből remek blogot lehet írni a szervezeti tanulásról! Köszönet az inspirációért ezúton is.

Egy szervezetben minden vezető minta. (Előjellel.) Akár ösztönösen, akár többé-kevésbé tudatosan másoljuk a viselkedését, működését – ez a szociális tanulás, ami igen kényelmes, biztonságos, az állatvilágban és az emberek világában is jelen van. (Az klassz, ha ez a vezetőben tudatos, és így mutat mintákat. Tehát nem csak tudja, mert mondjuk vezető fejlesztő tréningen hallotta, vagy egy blogban olvasta, hogy ő minta, hanem magába fogadta, és ennek tudatában működik. Tudatos.)

Az a nagyon érdekes, és ezt sok szervezetben látom, hogy a jó projektvezető is minta. Sok munkatárs csodálja a működését, kommunikációját, szervezettségét, hatékonyságát. És hallom, hogy próbálják ellesni a titkait, trükkjeit. Megfogalmazzák tréningen is, hogy olyanok akarnak lenni, úgy akarnak működni a jellemzően kisebb projektjeik vezetésében, mint az igazi projektvezetők, akik a nagy projekteket viszik.

Ezzel a megfigyeléssel a válasz egy része már meg is született: egy ember működésének, és így a megváltozott működésének is, hatása a szervezetre. Amit az egyén megtanult, működtet a szervezetben, az már a szervezeté is, azt a szervezet többi tagja a szociális tanulás révén ellesi, imitálja, másolja. A szervezet tanul. Ösztönösen. Nem tud nem tanulni.

Vajon az egészére van-e hatása, az egész szervezet is tanul-e tőle? Persze erősen függ a szervezet méretétől is, hogy mennyi idő alatt csinál egy fecske nyarat. De ami az izgalmas: a szervezet lassú, ösztönös, utánzáson alapuló tanulása gyorsítható és így – egy idő után – valóban az egész szervezetre kiterjeszthető. Éppen az ösztönös, utánzásos, spontán tanulás tudatosítása által! Amikor reflektálunk a saját tanulásunkra, megfogalmazzuk a tanulságokat, felismeréseinket, akkor a nyers ismeret valódi, aktiválható tudássá érik. Tudom, hogy tudom. Ami az egyén szintjén működik, az megjelenik szervezeti szinten is: a szervezeti tanulás is katalizálható reflexió útján.

Mit tudunk? Mit tanultunk? Mit működtetünk? Hogyan működtetjük? Mi változott a működésünkben? Mi ennek a hatása? Számtalan kérdés, melyek a reflektálást, tudatosítást segíthetik. Hol, mikor tesszük fel ezeket a kérdéseket?

Remek alkalom ehhez az úgynevezett retrospektív megbeszélés. A visszatekintés, a közelmúlt történéseinek, működésének reflektív vizsgálata. Egy rövid időre megállunk, nem dolgozunk a napi feladatainkon, nem fejlesztjük a termékeinket, nem dolgozunk a szolgáltatásainkon, a projektjeinken, hanem önmagunkon. A retrospektív a szervezet én-munkája, tanulása. A szervezeti tanulás (organisational learning) katalízise. Ha rendszeresen megállunk, visszatekintünk, megértjük mi hogyan történt, hogyan hatott, mit tudunk, mit működtetünk jól, mit döcögősen, akkor tanuló szervezetté (learning organisation), vagy más terminológiával tudatosan fejlődő szervezetté (deliberately developing organisation, ddo) válhatunk.
A retrospektív technológiája tanulható; kezdetben egy jó facilitátor vagy csoport coach nagyszerű retrokkal gazdagíthatja akár a projektcsapat, termékcsapat vagy nagyobb szervezeti egység tanulását.
Ha a projektvezető megváltozott működésére egy projekt retrospektíven a projektcsapat ráfordítja a reflektort, látja, megfogalmazza, értékeli, akkor az egyéni változás, tudás szervezeti változássá, tudássá válik.

So what? Avagy: miért jó a tanuló szervezetté válás?

Több, mint 30 év tapasztalata, megfigyelései azt mutatják, hogy a tanuló szervezetek hatékonyabban működnek (mint a nem szándékosan, tudatosan tanulók), erősebb a munkatársi közösség, összetartóbbak, remek problémamegoldók és ezáltal innovatívabbak.
Megéri azt a havi 2-3 órát retrospektív reflexióra fordítani, nem?! Az egyik legjobban megtérülő befektetés, amit egy szervezet tehet.

Fotó:Michael Skok unsplash