Benne vagyunk az őszben, ami a természettel együtt élő és attól függésben lévő gazdálkodó életében a szüretelés és a raktározás időszaka. Ez elgondolkodtatott arról, hogy vajon a mi életünkben – amely digitalizált, és a természettől sokkal inkább elszakadt – hogyan jutunk el a munkánk eredményének a leszüreteléséig, és mennyire látható egyáltalán, hogy erőfeszítéseink milyen gyümölcsöt hoznak.
Együtt élni a „nem tudással”
Csapatokkal, és emberekkel foglalkozva sosem tudom egészen biztosan, hogy a befektetett energia milyen eredményt hoz, és mi az, ami változást indít el egy-egy emberben, szervezetben. Ezért is esett nagyon jól, amikor pár napja volt kollégám, akivel szorosan együttműködtem egy korábbi munkahelyemen ezt írta nekem: „… Ma gondoltam rád. A hosszú munkád ma beérni látszik…” Mivel régebben sokat beszélgettünk, észrevette hogy valami olyan történt, ami számomra is fontos volt – egy vezető belátta, hogy változásra van szükség. Elég azonban egészen kis dolgokra is gondolni, ami nem várt hatással lehet. Ezt mutatja nekem az egyik tréningünk végén egy résztvevői visszajelzés: számára a két napos tréningből az egyik egyszerű bemelegítő játék adta a legtöbbet, aminek hatására ezután sokkal jobban fog figyelni a kollégáira.
Jó tudatosítani, hogy arról, vajon eredeti szándékom célba ért-e, és valójában milyen hatással voltam, csak a másik tud nekem visszajelzést adni. Ez a tudat segít nekem a figyelmemet arra irányítani, hogy a másiknak mi megy át abból, amit szerettem volna, illetve bennem mi változik meg a másik hatására.
Támpontok a szürethez
Van, hogy a munkánk gyümölcse nem rögtön látszik, vagy mi már nem is látjuk, esetleg nem úgy hoz gyümölcsöt, ahogy mi azt gondoltuk. Sokszor az is előfordulhat, hogy egy irány, amin elindultunk nem bizonyul jónak az adott szervezetben. Az egyre komplexebb és gyorsabban változó környezetben a biztosnak hitt támpontok könnyebben fellazulnak, eltűnnek. Így egyre fontosabbá válik saját kapaszkodókat és kereteket kialakítani, aminek segítségével sikerélményt élhetünk át, és ami képessé tesz minket változtatni olyan irányba, hogy befektetésünk (pénzünk, időnk, energiánk) értéket teremtsen. Sőt még messzebbre megyek, képesek legyünk mi magunk változni, az általunk meghatározott kereteket meghaladni, újragondolni, és az adott körülményekhez igazítani, miközben végső célunkat nem tévesztjük szem elől.
A hónapban ezt a témát járjuk körül blog bejegyzéseinkben: miként támogathatjuk magunkat abban, hogy úgy érezhessük, környezetünkben hatással lehetünk, eredményeket érhetünk el. A következő kérdésekre keressük a választ:
- mi a visszacsatolás szerepe a munkánk során, és honnan tudjuk, hogy jó irányba megyünk?
- mikor van valami kész? honnan tudjuk, hogy elértük, amit szerettünk volna?
- mennyire tudjuk élvezni munkánk gyümölcsét? tudunk-e ünnepelni, és ha igen, hogyan?
Közös gondolkodásra hívunk Benneteket ezekről a kérdésekről ebben a hónapban, tudatosítva azokat a támpontokat, amitől munkánk minél kevésbé végeláthatatlan, és minél inkább jutalmazó lehet. A bejegyzés megírása közben eszembe jutott pár szállóige a munkával, a munka gyümölcsének szüretelésével kapcsolatban, amit menet közben rendszereztem. Ez érdekes kiindulópont lehet, ha az alapvető emberi tapasztalatokról szeretnénk valamit elmondani, ami ugyanúgy érvényes ma is, mint régen volt.
Munkafolyamathoz kapcsolódó mondások:
– Ki mint vet, úgy arat. (Cicero)
– A tudás gyökere keserű, de édes a gyümölcse. (Cicero)
– Aki megkezdte, felét elvégezte a munkának. (Horatius)
– Tettet a vég igazol. (Ovidius)
– Semmilyen szél sem kedvező annak, aki nem tudja, milyen kikötőbe tart. (Seneca)
Hosszú távú eredményekhez kapcsolódó mondások:
– Gyümölcsfádat unokáid fogják élvezni. (Vergilius)
– Rómát sem egy nap alatt építették. (Horatius)
Eszedbe jutott még más is? Téged melyik kérdés, mondás szólított meg leginkább? Várjuk észrevételeiteket, tapasztalataitokat.
Foto: Dan-Cristian Pădureț Unsplash