Sok-sok évvel ezelőtt egy autóban ültünk öten. Egyikünk, Adél, megjegyezte, hogy be van borulva, esni fog. Felnéztem az égre és megjegyeztem, hogy milyen gyönyörűek a felhők. Újra felnézett ő is, aztán egy hosszú pillanatig vissza rám és azt mondta, te boldog ember vagy.
Nekem ez a tudatos jelenlét. Felismerni, megélni és, ha lehet megosztani a pillanat szépségét, megismételhetetlenségét.
John Teasdale, Mark Williams és Zindel Segal Tudatos jelenlét a gyakorlatban c. kézikönyve ehhez, a hogyan-hoz nyújt fogódzót. A szerzők nyolc hetes kalandra hívnak. Önmagunkba. A jelen pillanatba.
Habitusunktól függően utazhatunk egyénileg, vagyis kettesben a könyvvel, vagy egy tapasztalt kísérővel, vagy akár egy társasutazás keretében, csoporttal is. A cél, hogy kilépjünk a napi rutinjainkból, a pörgő mókuskerekünkből, és ezt a kilépni, vagy még inkább a belépni tudás szokását rögzítsük magunkban. Részvétel esetén az élmény és a hosszú távú hatás garantált, jobban leszünk a bőrünkben.
Annával az elvonulások kapcsán beszélgettünk arról, hogy lefejthető-e teljesen a spiritualitás, a hagyomány egy-egy technikáról. Azt gondolom a legtöbb esetben nem. Ezeket a lefejtéseket kicsit olyannak képzelem el, mint a fugu evést. A nagyszemű, ijedtében felfúvódó gömbhal (japánul fugu) igazi egzotikus, ínyenc csemege. Az ebből készülő étel elkészítése azonban nem csak megfelelően megtisztított halat, de rendkívül felkészült szakácsot is kíván, hiszen e hal legtöbb része végzetesen mérgező. Kiragadni egy-egy technikát a kipróbált környezetéből és könnyelműen vegyíteni egy vagy több másikkal könnyen okoz nagyobb problémát mint az, amit eredetileg meg akartunk általuk szüntetni. E tekintetben szakavatott mesterek által lefejtett alapanyagokat tartalmazó kosarat és hozzá nagy gondossággal, lépésről lépésre összeállított receptkönyvet tartunk a kezünkben. Biztonságban vagyunk tehát, főzni azonban nekünk kell.
Ízelítőnek – az utazás élményét nem elvéve – pár gyakorlat:
- Ébredést követően ne ugorj (vagy kászálódj 🙂 ) ki egyből az ágyadból, öt ki- és belégzés erejéig tudatosítsd a légzésedet.
- Tedd ugyanezt elalvás előtt.
- Cselekedj tudatosan. Amennyire csak tudod fókuszáld figyelmedet arra, amit éppen csinálsz, tudatodat fordítsd az adott pillanatra, különösen a testi érzetekre. Érdemes esetleg halkan ki is mondani amit épp teszel vagy érzel. (“Lefelé megyek a lépcsőn… Érzem a kezemmel a korlátot… Bemegyek a konyhába, és felkapcsolom a villanyt…) Közben tudatosítsd magadban a légzésedet, a talpad és a talaj találkozását.
Nyolc hétnyi gyakorlat, és bőven több mint nyolc hétnyi felfedezésre váró terület. A végére a polcon porosodó üvegcsében elrakott szuvenír helyett egy lenyomat a lelkemben arról, hogy megcsináltam. Élmény és tudás, üzemanyag a mindennapokhoz. A vágy és az erő, hogy újra induljak.
Végül jó tanácsként egy idézet a könyvből: “Ne várjunk arra, hogy kedvünk támadjon csinálni valamit – csak csináljuk.”
Ja, és végül nem esett.
