Egy nyáron az akkor 4 éves kisfiam odajött hozzám és megkért, hogy magyarázzam el, hogyan kell pörgősen mondani az “R” hangot, mert őt zavarja, hogy sokszor “L” hangot mond helyette. Annyira megdöbbentett és meghatott a kérése, hogy azonnal akcióba lendültem, hogy segítsek. Többször nekifutottam, berregtem, figyeltem, akartam magyarázni, majd ezt újra és újra. Végül rájöttem, hogy nem tudom hogyan csinálom, így megtanítani sem tudom.
Gondoljunk csak bele, ugyanez történik a munkahelyi szituációban is, ha valamit rutinszerűen teszünk, fel sem merül hogyan csináljuk vagy miért pont úgy. Egy új csapattag érkezése ezért mindig lehetőség arra, hogy újragondoljuk mit, hogyan, miért csinálunk. Édes kényszer, hogy miközben el akarjuk magyarázni, meg akarjuk tanítani a folyamatainkat, értékeinket, céljainkat, rá is nézzünk ezekre, újra is gondoljuk azokat.
Persze ennek hatékonysága nagyban függ attól, hogy csak elmondjuk, hogy “nálunk ez így működik, ez van és kész” vagy szánunk rá időt, hogy elmagyarázzuk, azt is, hogy mi miért történik . Azt is hogyan jutottunk el ide, és azt is, hogy mihez juttat hozzá minket az adott folyamat vagy munkamódszer.
Közös történetünk
Sok cikk olvasható azokról a fontos dolgokról, amelyeket egy új csapattag érkezésekor mindenképpen érdemes átadni és újragondolni egyaránt. Elemi része az integrációnak, hogy tiszták legyenek a ‘Miért csináljuk?’ ‘Hogyan csináljuk?’ ‘Mit csinálunk?’ körei, hogy ki az ügyfél, mi a termék, melyek a folyamatok, a szükséges kompetenciák, mik az értékeink, kik a csapattagok stb.
Én most egy elemét szeretném kiemelni az integrációnak és a megújulásnak egyaránt.
A csapat történetét. A közös történetünket.
- Honnan jövünk?
- Mikor mire kellett figyelnünk?
- Mikor mi kellett ahhoz, hogy sikeresek legyünk?
- Milyen sikereink / kudarcaink voltak?
- Mit szerettünk?
- Mitől tartottunk?
- Mit reméltünk?
- Mit tettünk?
- Mit tettek velünk?
Bár az egyéni életút / karrierút szintjén a saját történetünk tudatosítása része a coaching módszertannak, azt látom, csapat oldalról ezzel ritkán dolgoznak.
Mit adhat közös történetünk tudatosítása?
Csapatunk történetének megismerése, tudatosítása, nem egyenlő a múltban való elmerüléssel, a hasztalan hátranézéssel. Az, ami a múltban történt, része a jelenünknek és meghatározza a jövőnket is. Ha nem tudunk róla, attól még ott van és tudattalanul, automatikus reakciókon, szokásokon keresztül irányít bennünket.
Ha szabadon akarjuk irányítani jelenünket és jövőnket érdemes megismerni a múltat, tudatosítani a mozgatórugókat és dönteni arról, hogyan tovább.
Rálátni a történetünkre olyan, mintha a jéghegy vízfelszín alatti részén búvárkodnánk.
Feltárulnak mintázatok, azaz ismétlődő eseményekre láthatunk rá. Akarjuk-e még ezeket ismételni?
Hiedelmek és meggyőződések rajzolódnak ki, azaz hogy szerintünk hogyan működnek ebben a szervezetben a dolgok (ezek lehetnek támogató és hátráltató hiedelmek). A hátráltató hiedelmektől érdemes megszabadulni!
Izzadságos gyakorlatok nélkül válnak világossá értékeink, azaz mi az, ami nekünk igazán fontos és iránytűként szolgál. Tudatosítsuk és éljük őket, amikor csak lehet!
Kirajzolódnak a közös működés mozgatórugói. Támogatja a környezet a belső motivátorainkat?
Érthetővé válnak kommunikációs és döntési jellemzők. Akarunk változtatni rajtuk?
Ráláthatunk a csapaton belüli eltérő megélésekre, megelevenedhetnek a különböző szempontok. Konfliktusok, feszültségek mélyebb összefüggéseire találhatunk rá és juthatunk ezzel közelebb a megoldásaikhoz.
Nem elhanyagolható mellékhatásként ez a fajta közös munka erősíti az összetartozás érzését, egymás elfogadását.
Mindezt érdemes egy együttműködés fejlesztő alkalomban életre hívni. A cikkben megtalálható know-how-val felépíthető egy ilyen alkalom, de ha kicsit is elbizonytalanodunk, hívjunk egy hozzáértő facilitátort az in-Depth csapatából.
És igen, online formában is működik. Élményszerűen, emlékezetesen. Már csináltuk!
