Mind vágyunk rá hogy linkek és pop-up ablakok helyett végre egy árnyékos kerthelyiségben, vagy akár az irodai konyhában találkozzunk. Szükségünk van az igazi, az offline beszélgetésekre. A kényszerpihenőt követően a személyes találkozások súlya pedig felértékelődött. De hogyan tudjuk ezekből a legtöbbet kihozni, pontosabban hogyan tudjuk ezekbe a legtöbbet beletenni?
Mert mind jól ismerjük azt, hogy hogyan lehet (látszólag) a legtöbbet kivenni belőlük. Ugye, megvan az az érzés, amikor egy beszélgetés végén úgy állunk fel, mintha kifacsartak volna? Amikor csak panaszokat, problémákat hallgattunk és a legjobb segítő szándékunk ellenére is tudjuk, hogy a másik székéből a világ szörnyű és ellenséges marad, ma is.
Tengernyi jó irodalom található arról, hogy a kifacsarók ellen hogyan érdemes fellépni. De nézzük meg, hogy mi az, amit mi magunk tehetünk, hogy olyan kapcsolatokat építsünk ahol egymásból kölcsönösen töltődhetünk! Hogy ne mi magunk legyünk a probléma!
Először is, ahogyan ezekben a viszonyokban benne vagyunk, arra van befolyásunk. Hatunk, hathatunk egymásra. S, ha belegondolunk, sokkal kellemesebb valaki olyannal együtt dolgozni, akinek előremutató ötletei vannak, aki figyelmesen meghallgat, aki, ha kérjük, tanácsot ad, mint azzal, akit így vagy úgy, de mindig segíteni kell, akit mindig meg kell mentsünk. Legyünk az előbbiek, akik vállalják a felelősséget. És tegyünk magunkért, kapcsolataink minőségéért.
Persze ehhez először is önmagunkkal érdemes jóban lennünk – amihez az eddigi blog bejegyzéseink mellé hamarosan újabb csokornyi javaslattal készülünk -, igazán csak ezt követően tudunk valódi, jó kapcsolatban lenni másokkal.
És mitől lesz jó egy kapcsolat? Attól, amitől egy barátság igazán barátság. Hogy van benne bizalom, odafigyelés, türelem, megértés, elfogadás és őszinteség. És amiben mindez kölcsönösen, az adok-kapok egyensúlyában működik.
Bizalmat például úgy lehet építeni, ha megelőlegezem azt. Épp egy kicsit, annyit ami ahhoz kell, hogy a másik élhessen, de ne élhessen vissza vele. Aztán ez a közöttünk alakuló vékony bizalmi szál vagy megerősödik, vagy elpattan, de az már a két ember érdeme vagy hibája lesz. Ugyanígy tudjuk beemelni a többi minőséget is a viszonyrendszereinkbe.
A kölcsönösség és az egyensúly persze azt is jelenti, hogy nem kell mindig jó fej legyek, de azért érdemes, hogy a mérleg nyelve, összességében legalábbis, középen legyen. Ekkor a velem kapcsolatban lévő emberek mind-mind töltődnek és ettől valami varázslatos módon én is töltődöm. Sőt, az ilyen egyensúly legtöbbször túl is mutat az adott rendszeren, azon kívülre is hat, ezért tovább is adhatom a kapott figyelmet, azzal csak sokszorozódik.
Legyünk egymás töltői! Hozzuk ki egymásból a legtöbbet!