A legnagyobb probléma a kommunikációnkkal, hogy figyelmünk fókuszában nem a másik ember megértése, hanem a – szerintünk – legmegfelelőbb, legfrappánsabb válasz adása áll.

Probléma? Tényleg az? Mikor és kinek?

Magam is tapasztaltam üzleti és magán életemben egyaránt, hogy mennyi arca van a figyelemnek. Hány és hány beszélgetés fordul át észrevétlenül sztorizgatásba, tanácsadásba, egymást licitálják túl a csattanósabbnál csattanósabb válaszok. Ha a jó hangulat adott, sokan érzik úgy, jó beszélgetésnek lehettek a részesei.

Mi is történik ilyenkor?

Amikor belekérdezek, ezzel kizökkentve, eltérítve a másikat a gondolatmenetétől, amikor kommentelek, amikor a válaszra vagy a következő kérdésre készülök, valójában a partnerem helyett saját magammal vagyok kapcsolatban, magammal vagyok elfoglalva.

Akkor tehát ki beszélgetett jót kivel, ki mire vagy kire figyelt?
A legfontosabb kérdés az, mi a célom az adott beszélgetéssel.
Hangulat oldásra, laza időtöltésre kiválóan alkalmas figyelem ez.

Ám ha tényleg a megértésre törekszem, ha valódi támogató beszélgetésre készülök, akkor érdemes egy másik fajta figyelmet, meghallgatást elővenni az eszköztáramból. Keressük és szeretjük azokat a helyzeteket, amikor, akár rövid időre is, csak mi vagyunk fontosak. Olyan jó azt érezni, hogy ért a másik. Akkor is, ha nem ért egyet. Biztonságot ad, megnyugvást.

Képes úgy (is) nézni az adott helyzetre, ahogy mi. Ez a kiinduló pont. Ha később erre építve láttatja még máshogy is ugyanazt a szituációt….azt szívesen fogadom, fejlődöm általa.

figyelem2

Nekem mindig nagy kincs olyan emberrel beszélgetni aki hajlandó adni a figyelmét…

…azaz azt meghallani amit a másik mond, nem azt, amit következtet, fantáziál abból, amit hall. Amikor azért kérdez, mert felfedezi a homályos pontokat az információ áradatban. És nem csak kíváncsiskodik. Pontosít. Így tisztul az elmondott élmény a beszélő számára és a kérdező számára is. Ez az igazi alapja a támogató kommunikációnak.

Tudom-e magam olyan állapotba hozni, hogy valóban adjam a figyelmem, meghalljam, amit a másik mond, tudjak kapcsolódni, ráhangolódni. Vele legyek kapcsolatban és ne magammal.

Ez valóban valami, amit adok a közös munka során.