Az in-Depth csapatának néhány tagjával beszélgettünk a töltődésről, és hogy mi hogyan állunk ehhez a témához, mit teszünk érte, és mikor vesszük észre, ha éppen lemerülőben van az energiánk. A beszélgetés kivonatát olvashatjátok mostani bejegyzésünkben.
Mik azok a tevékenységek, amik a leginkább töltenek benneteket?
Györgyi: Nekem például nagyon fontos az erdő, úgyhogy én elég sokat járok oda nordic walkingozni, túrázni, kocogni. Ott úgy érzem, hogy van körülöttem tér, van perspektíva, meg kilátás. Ez valahogy a pszichés állapotomra is visszahat, a fizikai mozgás és a tér a lelkemben is lenyomatot hagy. Ott tényleg el tudom felejteni a hétköznapok gondját. Az erdőben nem azon gondolkodom soha, hogy még mit kell csinálni, vagy hány emailt kell megválaszolni, hanem más tudatállapotba kerülök.
Anna: A sétálás, meg a természet együttesen engem is nagyon ki tud kapcsolni. Mostanában ez leginkább a túrázásokat jelenti egy jó társasággal. Klassz, amikor szabadon szabályozhatom, hogy mikor maradok le és megyek egyedül, mikor kivel beszélgetek, hogyan hangolódunk össze. Ez a haladás élményét is adja a sok ülő munka után, hogy van célom, és mozgásban vagyok miközben változatos tájakon mehetek. Györgyi, az meg külön inspiráló, hogy te az erdőben levést ilyen mértékben beiktatod a hétköznapjaidba.
Dani: A természetre én is nagyon rá tudok kapcsolódni, de nekem valahogy nem a menés, hanem inkább az egy helyben levés, a nyugalom a fontos. Engem nagyon fel tud tölteni a víz, akár a vízpart, de a vízen levés is. Tehát az, hogy én egy matracon lebegek, és csak töltődöm a napon. Az számomra elképesztően megnyugtató, hogy például egy két fa közé kifeszített függőágyban hallgatom a madaraknak a csicsergését, meg ahogy a szél fújja a fákat, és közben csak úgy lehetek. Én a hétköznapokban sokat pörgök és nekem az a feltöltődésem, hogy egy kicsit ezt vissza tudom venni, és egy kicsit tudok csak úgy lenni.
Hogyan figyeltek arra a hétköznapokban, hogy töltődjetek?
Dani: Én két dologra nagyon figyelek. Az egyik az az, hogy aludjak eleget. Sokáig úgy működtem, hogy nagyon keveset aludtam, sokáig dolgoztam, aztán amikor lehetett, sokáig aludtam – tehát az alvásom rendszertelen volt. Úgy voltam vele, hogy nekem nincs időm arra, hogy eleget aludjak, és aztán négy-öt éve elkezdtem rendbe tenni ezt: nagyjából ugyanakkor fekszem le mindig, és ugyanakkor kelek, és mindig alszom kb nyolc órát. Ez rendkívül fel tud tölteni, és az az idő, amit mondjuk “elveszítek” azzal, hogy többet alszom, azt visszanyerem másnap azzal, hogy közben sokkal fókuszáltabban tudok ott lenni abban, amit csinálok, mert kipihentebb, frissebb vagyok, és jobb a közérzetem.
A másik, hogy én legtöbbször nem dolgozom hétvégén, és lehetőleg délután/este sem nagyon szoktam már. Előfordul néha, hogy dolgozom és előveszem a munkát, de csak akkor, hogyha valami nagyon égető van. Egyébként, hogyha az adott feladatot valahogy meg tudom csinálni akár másnap, vagy napközben, akkor én az estéket és a hétvégéket levédem, és azt kizárólag a töltődésre szánom.
Györgyi:
Az alvásra én is nagyon figyelek, nekem a nyolc óra az kell ahhoz, hogy egyensúlyban legyek, és nagyon megérzem, ha nem tudok eleget aludni, vagy nem jó minőségben alszom. Ami még nekem abszolút ilyen töltődős, ami azért ritkán fordul elő, hogy erre így lehetőségem van, amikor egy ebéd utáni fél órás kis szundit be lehet iktatni. Egy ilyen kis szundi nagyon helyre tud rántani, és hiszek abban, hogy az ebéd utáni kajakómát nem kell végigkínlódni mondjuk a gép előtt.
Meg az volt még a gondolatom ahhoz, amit Dani mondott a természetbe levésről, hogy én is nagyon sokszor érzem, hogy valahogy túlsúlyba kerül az életemben ez a csináló, meg menedzselő üzemmód. Nekem ami igazán feltöltés, amikor nem kell néznem az órámat. Tehát, hogy amikor nem tudom, hogy hány óra van, onnan tudom, hogy akkor most ez tényleg egy ilyen töltődős idő, és akkor ebben a kontemplatív módban tudok lenni, akkor tudok kijönni a nyomás alól.
Dani: Annyit reagálnék erre, hogy eszembe jutott, hogy a Lin-csi apát meséiben volt egy ilyen kis töredék, hogy az egyik legnagyobb buddhista bölcsesség ez: hogy ha éhes vagyok, eszem, ha szomjas vagyok, iszom, és ha fáradt vagyok, akkor lepihenek. Ha ezt tudjuk, akkor nagy baj nem lehet.
Anna: Tessék! Elég lenne ezt az egy mondatot beírni ahhoz, hogyan töltődhetünk jól:).
Györgyi, amit a menedzsment üzemmódról mondtál, ennek a másik vége jutott eszembe, amikor el lehet időzni valaminél. Szeretem ezt a szót, hogy elidőzés, mert benne van, hogy időt hagyunk. Ami még eszembe jut erről az a gazdagság – és egy mondás, amit valahol hallottam: csinálj úgy, mintha sok lenne belőle, és akkor lesz is. Mivel az időnk és figyelmünk véges, ezért főleg ebben a felgyorsult világban érezhetjük azt, hogy ebből van a legkevesebb, és ezzel együtt jó lenne a lehető legtöbbet belesűríteni egy-egy napba, találkozásba. Ez vezethet egy általános időnyomás érzéshez, és ahhoz, hogy az időt mindig menedzselni kell, és muszáj kézben tartani. Luxusnak hat néha, hogy valamivel elidőzök, és nem kontrollálom és tervezem el, hogy mit mikor csinálok, hanem teret adok egy folyamat természetes kibontakozásának. Valóban nagyon feltöltő nekem, amikor el lehet időzni, van idő mindenre amit éppen szeretnék, és kivárom, hogy mihez érzek az adott pillanatban kedvet- hagyom hogy az egyik lépésből következzen a másik. Engem a szombat reggelekben már önmagában az a tudat tölt fel, hogy nincsen semmilyen határidős feladat, és tudom, hogy a másnap is még pihenőnap lesz – ilyenkor azt érzem, hogy még rengeteg időm van.
Györgyi: Ahol most lakom, van egy szép kis erkély, ami egy erdős domboldalra néz, úgyhogy tényleg csicseregnek a madarak, még mókust is szoktam látni, és amikor ott ülök kint a kávémmal, ez egy ilyen kis mini kiszakadás a hétköznapokban is. Az, hogy ott tudok egy kicsit ücsörögni, meg így ráhangolódni a napra, az például nagyon sokat jelent.
Honnan veszitek észre, hogy keveset töltődtök, illetve mi mutatja nálatok, hogy ki vagytok billenve az egyensúlyotokból?
Györgyi: Én elsősorban a beszűkültségből látom. Amikor azt érzem, hogy kicsit olyan vagyok már, mint a lovak a szemellenzővel. Amikor darálom a dolgokat, akkor az ott nekem nagyon szokta mutatni, hogy a jelenlétem minősége kezd el megváltozni, és azt érzem, hogy túl akarok lenni a dolgokon, nem benne.
Dani: Én nem tudom, hogy mennyire szakmaspecifikus, de nekem az egy nagyon erős jelzés szokott lenni, hogy amikor folyamatosan emberekkel foglalkozom, akkor azokkal az emberi kapcsolataim, amik egyébként mindig töltenek, és mindig plusz energiát adnak, elkezdenek fárasztani. Én alapjában véve tudok töltekezni a kapcsolódásokból, mégis van, amikor azt érzem, hogy engem mindenki hagyjon békén, és elvonulnék valahova távol a világtól, és nem kapcsolódnék senkihez. Nekem ez nagyon erős jel arra, hogy akkor most egy picit le kell venni a lábamat a gázról, és töltődni.
Anna: Nekem is az emberi kapcsolatokban mutatkozik meg, hogy mennyire tudok arra időt szakítani, illetve mennyire keresem azokat a kapcsolatokat, amik töltenek. Amikor le vagyok merülve, én először egyedül szeretek lenni. A másik, amit te is mondasz Györgyi, hogy csak túl akarok lenni a dolgokon, és kifejezetten nem tudok lelkesedést mutatni, elvesztem a kapcsolatom a belső motivációmmal. Ilyenkor minden olyan kötelességszerű, nálam ez mutatja, hogy már elég alacsony a töltöttségi állapotom. Én fizikailag is érzem a fáradtságot, és megnyilvánul abban is, hogy mentálisan nem vagyok annyira éles. Nem tudok olyan gyorsan reagálni, vagy nem kapcsolok olyan gyorsan. Régebben, amikor nagyon lemerültem, akkor például mindig kijött a herpeszem- ez ma már nincsen, de akkor mindig tudtam, hogy pihennem kell.
Györgyi: Igen, az is fontos, hogy észrevesszük-e, hogy amikor amúgy is le vagyunk merülve, akkor mit csinálunk. Előfordulhat, hogy valami olyat, ami még jobban elveszi az energiánkat.
Anna: Sokszor úgy tűnik, mintha valami töltene, de közben meg mégsem – mint a tévé kapcsolgatása, esetleg szörfölés a közösségi médiában. Lehet egyfajta légüres térbe kerülni, ha nem figyeled, hogy mi hogyan hat rád, és mit csinálsz, amikor már lemerültél. Érdekes, hogy ezek a kis dolgok mennyire össze tudnak adódni. Ahova járok jógázni (Satyananda jóga) ott kidolgozták a jóga a mindennapi életben programot, az úgynevezett jóga kapszulákat. Nekem nagyon tetszenek ezek a kapszulák, amik 5-30 perces rövidebb gyakorlatok, amiket el lehet osztani a nap során. A gyakorlatokkal így szépen fel lehet építeni egy nap ívét, például reggel lehet magával az ászanákkal, mozgással kezdeni, és ahogy mész előre a nap során, közben is ki tudsz kapcsolódni gyakorlatok segítségével – mint például a légzésfigyelés, vagy amikor hazaérsz, akkor jóga nidrázhatsz – ami segít ellazulni és lezárni a munkával kapcsolatos pörgést. Az is lehet egy ilyen kapszula, amikor a napodnak a végén ránézel mi történt, és átgondolod, mi az, amit máshogy csináltál volna, és amire holnap esetleg figyelni fogsz. Szóval ezek konkrét kis eszközök, hogy felkészülj, kezeld, és letedd a nap során felgyülemlett stresszt. Nekem ez nagyon tetszik, és zseniálisnak tartom, hogy a XXI. században konkrét eszközöket adnak és egy sorrendet is javasolnak az embereknek, és kis lépésekben építik fel azt a gyakorlatsort, ami egyensúlyban tarthat.
Dani: Arra is visszautalnék, mert szerintem az is nagyon fontos volt, amit mondtál Anna, így a herpesszel kapcsolatban, hogy egy csomószor a test is jelez. Üzen a testünk, hogy éppen le vagyunk fáradva. Én a bőrömön érzem, nekem szárazabb sokkal ilyenkor, és ha nagyon el vagyok fáradva, akkor már a hátam is megfájdul, jelez, hogy sok volt.
Anna: Most egy kicsit ki is húztam magam, és most érzem is, hogy fáj a hátam – nem jól tarottam magam. Milyen jó, hogy amikor így beszélünk róla, a figyelmem erre irányult, és sokkal jobban észreveszem, ami amúgy is ott van. Hogyha fáradt vagyok, kicsit görnyedtebben tartom magam, szóval ha nem vagyok feltöltődve, akkor az a testtartásomon is megjelenik.
Zárásként: számotokra mi emelkedett ki ebből a beszélgetésből?
Györgyi: Én nagyon tudtam kapcsolódni ahhoz, amit mondtál ezekről a jóga kapszulákról, mert számomra az az egyik legfontosabb, hogy egy-egy napon belül figyeljek arra, hogy a nap minősége jó legyen. A tűzoltás helyett nekem fontos, hogy egy napomat tudjam úgy megoldani, hogy abban egyensúlyban legyek: legyen benne mozgás, legyen benne feltöltődés, relaxáció. Tudjak jelen lenni, mint ahogy Dani mondta, hogy abban legyek, amiben éppen vagyok. Akkor ez a sok kis jól megélt hétköznap egy jó minőségű életet fog eredményezni. Nekem se megy ez természetesen, és van, amikor engem is elsodornak a teendők, de azért nagyon sokat fejlődtem ebben.
Dani: Nekem ez az elidőzés, meg a gazdagság az időnkkel kapcsolatban maradt meg, hogy mennyire tudjuk megadni az időnknek azt, ami jár neki, hogy valami ki tudjon bontakozni, és hogy mennyire tudunk ténylegesen ott lenni abban az adott pillanatban, és így elidőzni valamivel. Az időnek a szentsége.
Anna: Nekem valahogy az tudatosult, hogy mennyi energia kell csak azért, hogy egyensúlyban maradhass. Tehát, hogy mennyire könnyen el lehet veszíteni az éberségedet azzal kapcsolatban, hogy igazából le vagy merülve. És jön az ördögi kör, hogyha ha le vagy merülve, akkor nehéz ébernek lenni arra, hogy hogyan is vagy igazából. Mivel sokkal nagyobb energia visszanyerni az elvesztett lendületet, és energiát a mindennapi töltődési szokásokból nyered, ezért pár alap dologra (mint az alvás) kiemelten érdemes figyelni.
Köszi a beszélgetést, és a közös gondolkodást!
Fotó: Alex Braga unsplash