Életünk első húsz éve mindannyiunknak a tanulással telik. Sokféle élményt, sikert, kudarcot halmozunk fel ezek alatt az évek alatt, amelyek messzemenően meghatározzák hogyan viszonyulunk a tanuláshoz. Van, aki messze elkerüli az iskolapadot, mások életük végéig újra és újra beülnek, és örömüket lelik a fejlődésben, a kihívások megugrásában. A tanulói önbecsülés növelhető! De hogyan írhatóak felül a rossz tapasztalatok, és hogyan válhat a tanulás újra örömmé?
A tanulás kaland, élmény és elidegeníthetetlen, természetes része emberi mivoltunknak. Tanulói önképünk, önbecsülésünk hosszú évek során alakul ki, és függ attól, milyen élményeket, tapasztalatokat gyűjtöttünk a tanulással kapcsolatban, milyen visszajelzéseket kaptunk, mennyire tudtunk eredményesek lenni a tanulói szerepünkben, és mennyire viseljük jól a tanulással járó természetes frusztrációt, stresszt. Ez az önkép jelentősen meghatározhatja nem csak a tanulmányaink, de az egész életútunk alakulását, és azt, hogy mennyire merjük keresni az új kihívásokat és számunkra ismeretlen területre merészkedni.
Az én viszonyom a tanuláshoz igencsak ambivalens. Az első általános iskolai élményeim egy bántalmazó tanárnőhöz kötődnek, aki stresszben tartotta az egész osztályt. Szerencsére néhány hét után új iskolába mentem, de az önismereti utamon éppen most merült fel, hogy a teljesítményszorongásom valószínűleg visszavezethető erre a korai eseményre (is). Szerencsére a kíváncsiságot, a tudásvágyat nem sikerült belőlem kiírtani, így a sok rossz iskolai élmény, a táblák előtti nyögvenyelős felelések és megszégyenítések ellenére a mai napig mindig tanulok valamit, valahol. A sok felnőttkori, jó közegben átélt pozitív tanulási élmény számomra kellő muníciót biztosít ahhoz, hogy folyamatosan fejlődni akarjak. A szorongás, a nem tudástól való félelem viszont azóta is velem van. És tudom, hogy ezzel nem vagyok egyedül.
A tanulói önbecsülésünk függ a teljesítménymotivációtól és a szorongástól is. A teljesítménymotiváció kifejeződhet egyrészt a siker elérésére, másrészt a kudarc (szorongás) elkerülésére való törekvésben. Ha negatív az önértékelésünk, azt hisszük, hogy nem tudunk jól, hatékonyan tanulni, az könnyen önbeteljesítő jóslattá válhat, és egyre több kudarc élményben lehet részünk. Minél jobban szorongunk a tanulástól, annál beszűkültebbé válunk, és annál kevésbé leszünk képesek hatékonyan tanulni és megtalálni a célravezető stratégiákat.
Tanulni azért is nehéz, mert vállalnunk kell, hogy az adott területen a tudásunk hiányos, hogy nem tudunk mindent, hogy vannak, akik nálunk kompetensebbek. Ha az önbecsülésünket magasan tudjuk tartani, ezeket a kezdeti nehézségeket elbírjuk, és a frusztrációt hajtóerővé, motivációvá tudjuk formálni.
Néhány tipp a tanulói önbecsülés erősítéséhez és a szorongás csökkentéséhez:
- A tanulás előtt érdemes valamilyen stresszoldó gyakorlatot végezni, és tudatosan ráhangolódni a tevékenységre, hogy megfelelőek legyenek a belső feltételek.
- A negatív tanulói önértékelés része lehet, hogy minősítjük magunkat “béna vagyok”, “úgysem leszek képes rá” – ilyenkor érdemes megkérdezni magunktól, ki beszél belőlünk? Az apánk, vagy valamelyik régi tanárunk kritikus hangját halljuk ilyenkor? Cseréljük ki a bíráló mondatokat bátorító üzenetekre! Pl. “Képes vagy rá, meg tudod csinálni!”
- A tanulással kapcsolatos feladatok halogatása, a perfekcionizmus, az elérhetetlen célok hajszolása is a negatív önbecsülésünk következményei lehetnek. Haladjunk tervek szerint, kis lépésekben, elérhető célokat követve.
- Érdemes olyan közeget, tanulói csoportot, képzést keresni, ahol ezek a rossz élmények felülíródhatnak, és önbecsülésünk növekedhet.
- További segítség lehet, ha vizualizáljuk a sikert (pl. a pozitív vizsgahelyzetet), és minél részletesebben elképzeljük magunkat, ahogy épp sikeresen megoldjuk az adott helyzetet.
- Ha egy-egy tanulási helyzetben szorongani kezdünk, keressünk társat a tanuláshoz! Maga a kapcsolódás, a párbeszéd is oldja a negatív érzéseket, és az interakció hatékonyabbá teheti a tanulást.
Trénerként rengeteg olyan emberrel dolgozunk nap mint nap együtt, akik stresszként élik meg a tanulási helyzeteket, épp ezért az in-Depth csapatával küldetésünknek tekintjük, hogy tréningjeinken a résztvevők pozitív tanulási élményben részesüljenek, és a tanulói önbecsülésük emelkedjen. Minden képzésünkön arra törekszünk, hogy megemeljük a résztvevőket, és létrehozzuk azt a teret, ahol minden tudás, tapasztalat értékes és megosztható, és a nem tudás nem szégyen, hanem természetesen van jelen, és helyet csinál az új ismeretek befogadásának. Nem csak tanítunk, de a résztvevőinkkel mi magunk is együtt tanulunk!
